Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1947

áó

ifjúságot ezen lelki irányában templomon kívüli, bibliás munkájával is erősítse.

Ürvacsorai statisztikánk kedvezőbb a tavalyinál. Általánosságban megbízhatatlannak látom a statisztikai feljegyzéseket, nem a számokat feljegyzők megbízhatatlansága miatt, hanem mert a statisztikai számok általában nem lehetnek tükörképei a belső életnek. Mégis megérzésem szerint népünk vallásossága bűntudattal telítődik és helyes irányban mélyül és erősödik.

•Hatalmas lendületet mutat a vasárnapi iskola, amely külön munkaszervének vezetésével áldásos munkát végez. A vezetők részére több helyen vasárnapi iskolai vezétőtanfolyamot tartottak, mely nagyon komoly bibliai, egyházi és pedagógiai előkészítésben részesítette a résztvevőket (legutóbb Sopronban). A haladó vasárnapi iskolai vezetők számára külön konferenciai találkozót rendezett a munka vezetője : Veöreös Imre egyházkerületi missziói lelkész. Az ő szerkesztésében jelenik meg a Vasárnapi Iskolai Vezető, amely a munka egységes irányítását, tartalmasságát c.= hitvallásos hűségét igyekszik biztosítani.

Gyülekezeteinkben az elmúlt évben is tevékeny belmissziói munka folyt. Hálával gondolok lelkészeink, tanítóink és egyházi munkásaink végzett munkájára. Az 1947—48. munkaévre újból megjelenik Belmissziói Munkapro grammunk, amely régi nyomon halad, de új feladatok meglátásával igyekszik szolgálatát elvégezni. Egyházkerületünk lelkiéletének rajzánál utoljára említem evangélizációs munkánkat, amely éltető erejével felrázza, lelki tudatra ébreszti, Krisztushoz vezeti s Krisztusból táplálkozó életével elmélyíti híveink seregét. Részletes tájékoztatásomat külön pontba foglalom, most csak azt említem meg. hogy multévi egyházkerületi gyűlésünk óta 28 gyülekezet kért és kapott evangélizációs szolgálatot.

8. Egyházunk iskolaprogrammja. Egyházunk püspöki kara beható tárgalások után megállapította egyházunk iskolaprogrammját. Szükség volt erre, mert külső körülmények kedvezőtlenné tették iskoláink helyzetét s bennük elhomályosodott egyházunk szelleme. A tanterv és tananyag egyformásítása alig engedett különbséget az állami és egyházi iskoláink oktatása között. Tanítóinknak és tanárainknak az államtól való függése, illetményeiknek az állam részéről történő biztosítása szintén elősegítette azt ^ a helyzetet, hogy iskoláink némely helyen inkább névleg egyházunké, sem- mint belső szellemüket illetően.

Egyházi feladatot kell látnunk tehát iskoláink evangélikus szellemének tervszerű és céltudatos megerősítésében. Nehéz mulasztásokat keli nótolnunk és új ösvényeket kell keresnünk. Munkálkodnunk kell az evangélikus pedagógus 'kiförmálásári. Meg kell hódítanunk evangélikus iskoláink • védövezetét. Iskoláink értékelésére kell nevelnünk egyháztársadalmunkat, hogy megerősödjék, hogy szeressék, becsüljék és értékeljék iskoláink hatalmas egyházi és pedagógiai munkáját.

Erre a munkára f elhívtam egyházunk hivatásos munkásait : lelkipásztorainkat, tanítóinkat és tanárainkat. A püspöki karral egyetértőén olyképpen intézkedtem, hogy minden iskola napi munkája áhítattal kezdődjék, egyházi jellegű iskolai ünnepségek tartassanak, a hetenkénti lelkipásztori órákon lelkipásztoraink foglalkozzanak az iskolai ifjúsággal. Sürgettem a vasárnapi iskola megszervezését. Egyházkerületünkben régebben megszer-