Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1945-1946
73 még függőben van. A kormány egyébként nem zárkózik el az egyháztól, annak szolgálatát azonban önmagától ritkán veszi igénybe. A keresztyén egyházakat érintő nagy kérdésekben nem kéri be véleményét. A törvénytelen gyermekek jogviszonyának kérdése közelről érinti a keresztyén házasság lényegét, az mégis az egyházak véleményének bekérése nélkül vált törvényjavaslattá. Aggodalmat keltett a kormánynak az ifjúsági munkára vonatkozó némely elindulása, különösen a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek autonómiájának felfüggesztése s annak élére miniszteri biztos kiküldése. A kormányzat nem bízik az egyházakban s azokat reakciósnak tartja. Templomi munkánkba nem szól bele, de templomon kívüli munkáinkat bizalmatlanul fogadja. Pártgyűléseken, napisajtóban gyakran történik ilyen megnyilatkozás, amely azonban nem vonatkozik kimondottan evangélikus egyházunkra. Egyházunkban nincsenek reakciós törekvések. Szervezetünknél és evangéliumi szellemünknél fogva tiszta demokratikus irányban működünk s az igazi demokráciát készséggel támogatjuk. Megtagadnánk az evangéliumot, Isten igazságait, az igazi emberi méltóságot, történelmi hagyományainkat s 400 éves működésünk szellemi, erkölcsi, nemzetéleti eredményeit, ha nem lennénk az igazi demokrácia hívei. Reakcióssá mi csak akkor válhatunk, ha az állami élet reakcióssá lesz az Istennel szemben. Mert miben áll a kormányzattal szemben egyházunk követelése ? A felvetett kérdésre választ kapunk Luther Márton ma is helyes kijelentésében, melyet egyik esperesi jelentés idéz emlékezetünkbe. „A világi kormány müve és tisztessége, — mondja Luther, — hogy vadállatokat emberré tesz és embereket megóv attól, hogy vadállatokká legyenek. Megóvja kinek-kinek a testét, nehogy bárki megölje ; megvédi kinek-kinek a feleségét, nehogy bárki elragadja és meggyalázza; megtartja mindenkinek a gyermekét, leányát és fiát, nehogy bárki megszöktesse és elidegenítse; megőrzi kinek-kinek a házát és udvarát, nehogy bárki betörjön, vagy ott garázdálkodjék ; megvédi mindenkinek a földjét, jószágát és mindennemű javát, nehogy azokat bárki megtámadja, ellopja, elrabolja, vagy ártson nekik.“ Evangélikus egyházunk ezen kötelességek teljesítését várja az államtól s lényegében rejlő hivatása szerint azon munkálkodik és azért imádkozik, hogy az állam munkája megfeleljen a szent Isten kívánalmának s a megvédendő értékek közül ne hiányozzék a legnagyobb érték: az ember lelke. A kormánynak egyházi munkásainkkal szemben táplált felfogása visszatükröződik a papsághoz intézett és 1946. évi augusztus hó 2-án nyilvánosságra hozott felhívásában. Megjegyzés nélkül jelentésembe iktatom ezt a felhívást. „A Magyar Köztársaság kormánya az alábbi felhívást intézte a felekezetek papjaihoz: A szovjet hadsereg főparancsnokságának megbízásából az Ellenőrző Bizottság elnöksége levelet intézett a magyar kormányhoz, melyben megállapította, hogy Magyarországon az utóbbi időben elszaporodott a szovjet hadsereg katonái ellen elkövetett támadások és merényletek száma s megállapította, hogy a megszálló hadsereg és a magyar nép békés együttélésének munkálásához nem nyújtottak segédkezet mindazok a társadalmi szervezetek és tényezők, elsősorban a katolikus papság, amelyeknek népünkre az említett vonatkozásban hatásuk lehetne. A magyar nép lelki kérdéseinek gondozásánál elsősorban jön számításba a magyar papság s ezért a magyar kormány felhívással fordul a felekezetek .^papjaihoz, vállalja magára a magyar papság, hogy félrcállítja azokat, akik elfogultan szembehelyezkednek a nagy átalakulás vívmányaival és az itt-ott még megmutatkozó hibák miatt a Vörös Hadsereg, vagy a demokrácia iránt ellen-
