Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1944

Az anyagi helyzetről csupán azt említem meg, hogy a népfőiskola számadásában 2327 P-t jelent egyesek adományának értéke és összege.

Amikor a záróünnepségen a leányok előtt felvetettük a kérdést: mit visztek haza a népfőiskoláról? azt felelték rá: „Családomba: nyitott Bibliát, szülők, testvérek iránt nagyobb felelősséget, engedelmes szeretetet, szolgáló hitet, Krisztussal járó, örvendező életet. Főzőkanalat, varrótűt, kapát, gazdaságunkat szakszerűbben irányító kezet. Falumba: magyar népem, földem iránt megnyílt szeretetet, hűséget, paraszti hivatásom felébredt öntudatát, jövendő családi életemre felkészülésben magyar fajtám iránt nemzeti öntudatot. Gyülekezetembe: leánytestvéreim s az iskolásgyermekek lelke iránti felelősséget, nékik a leánykor és a vasárnapi iskola alkalmaiban szolgálataimat. Egyházamhoz, templomomhoz való hűséget, áldozatokra is kész ragaszkodó szeretetemet.“ S mit valósítottak meg mindezekből eddig is? — Ahol állhatatosan megmaradt a népfőiskolás a hitben, ott láthatókká lettek máris a gyümölcsök, amelyre kiválasztotta, elhívta és elküldte őket az Úr, — „... hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon“ (Ján. 15 :16/b).

23. A vásárosmiskei árvaház. Az árvaházban jelentkező új feladatot nem kerestem, készen kaptam az élettől és isten parancsolatát ismertem fel benne.

Túrmezei János gércei lelkész indította el az árvaház munkáját, részben az egyház szociális szolgálatára, részben a vásárosmiskei törpe evangélikus iskola megmentésére. A helyzetkialakulás az árvaház átvételére indított s azt Dunántúli Luther Szövetségünk kötelékébe átvettem, hogy a népfőiskolákkal együtt egyházunk szolgálatába állítsam. A Fébé diakonisszák gondozása után a győri diakonissza anyaházat kértem fel az intézmény gondozására. Malaga Elza diakonissza nővért, az egyházkerületi leányifjúsági munka vezetőjét bíztam meg az árvaház ideiglenes vezetésével. Fáradhatatlan tervszerű munkával kedves otthonná vált a kis árvaház. A munkások sorába bekapcsolódtak áldozatukkal leánynépfőiskolás leányaink is. Hiányos felszerelésünket és szükségletünket meleg szívvel pótolták. Fejpárnákat, zsírt, mosószappant, élelmicikkeket, stb. ajándékoztak. Gazdag tartalmú küldeményükért cserébe foltozásra váró ruhák csomagjait kérték és kapták. Árvaházunk felszerelése lényegesen javult, a szükséges konyhaedényeken kívül varrógépet szereztek és kis gazdaságot rendeztek be.

Árvaházunkat meglátogattam s annak helyzetéről tájékozódtam. A vásárosmiskei gyülekezettel is tárgyaltam.

Legközelebbi szükségletünk, hogy az iskolaépülethez árváink részére egy toldalék-épületet építsünk.

24. Dunántúli Népfőiskolák Baráti Társasága. Népfőiskoláink fenntartása csak imádkozó, hívő emberek segítségével lehetséges. Nem áll mögöttük az egyházkerület, avagy másféle vagyonra támaszkodó egyesület.