Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
kodon jutottam a Nándor-magaslatra, onnan vágyva néztem a Károlymagaslat felé, a Károly-magaslatról tovább emeltem tekintetemet Burgstallra, Rozália és Fraknó felé s megtanultam magasságok felé vágyódni és a felemelkedésért küzdeni. Ebben a városban, annak történelmi levegőjében edződött lelkemben az az igazság, hogy minden ember életének közösségbe illesztett életnek kell lennie s önmagát a közösség szolgálatába kell állítania. Hiszem azonban, hogy Sopron városa nemcsak származásom külső adottsága miatt választott engem díszpolgárává. Elhatározásának rugói között megvan annak elgondolása, hogy ez az ember a mi városunk szerinti ember, ki önmagában, egyéniségében, életfelfogásában és életmunkájában az igazi polgár eszményét igyekezik megközelíteni. Az igazi polgár eszménye a szolgálat, a közjaváért munkálkodás, önmaga felett feltáruló célok meglátása s önmagának áldozattá és eszközzé tétele. Méltóságod Oswald Spenglernek a polgárságról és a katonaságról mondott megállapítására hivatkozott. A nagy filozófus idézett művében tulajdonképen a kultúra válságáról beszél s kimondja azt a megdöbbentő ítéletet, hogy a nyugati kultúra csődbe került. Temetőföldön járunk, állandóan temetjük az emberiség kiélt, lehervadt kultúráját. A nagy filozófus azonban tévesen vonja le végső ítéletét, midőn a kultúra válságáról beszél és nem ismeri fel a kultúrának a történelem folyamán megmaradó örökkévaló tényezőit. Eltűnhetik a kultúra sokféle értéke, megváltozhatik az ember eszménye, a mindennapi élet ideálja és az erkölcsiség arca, de az Istentől kapott kultúra, mely Krisztusban örök tartalmat, lehetőséget, célt és erőt nyer, soha el nem mulhatik. Sopron város megtisztelő elhatározásában annak bizonyságát érzem, hogy szülővárosom az igazi polgár kialakulását a mostani világáramlatoktól függetlenül, eszményi magasságban látja s az igazi polgár eszményét a hívő, istenfélő, önfeláldozó, szolgáló életet élő polgárban ismeri fel. Hálásan köszönöm Méltóságodnak és Sopron város közönségének a nekem felajánlott megtiszteltetést. Hálásan köszönöm püspöki szolgálatom negyedszázados fordulóján kifejezett áldáskívánságaikat. Külön köszönöm, hogy megbecsülésük bizonyságtételének közlésével egyházkerületem nagy közösségében s az én soproni gyülekezetem templomában ajándékoztak meg engem. Férfias komolysággal ígérem, hogy szolgálatomat ezután is egyházam és nemzetem javára fordítom s boldog leszek, ha szülővárosom munkás és hű polgárának bizonyíthatom magamat. 5. Végül Prickler János felügyelő a soproni gyülekezet nevében köszöntötte az egyházkerületi közgyűlést és a jubiláló püspök urat a következőképen: / Nagyméltóságú és Főtisztelendő Elnökség! Igen Tisztelt Közgyűlés! A vendéglátó soproni gyülekezet nevében igaz tisztelettel és hittestvéri szeretettel köszöntőm a közgyűlés minden egyes tagját.
