Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1941

8

vós küzdelmét, mellyel szellemi művelődésünk egy darabka földjét megvédelmezni igyekszik.

Aggodalommal látjuk az evangélikus tudományosság megszegényedését teológiai irodalmunkban. Tudósaink és tudományos könyveink száma egyformán megfogyatkozott. Hiányoznak az exegetikai munkák, a rendszeres teológiai művek, nincsen magyar dogmatikánk és etikánk. Hiányoznak a magyar pedagógiai munkák, melyek elvi és történeti irányítást adnak egyházunk tanító és nevelő munkáját illetőleg.

Ez a megszegényedés az egyház mindennapi élete szempontjából is súlyos következménnyel jár. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyházunk a kizárólag magyar nyelvre utalt munkásainak tudományos továbbképzéséről nem gondoskodik. Nem törődik igehirdető lelkészeivel, tanáraival, tanítóival, nincsen az ő evangélikus szakképzésük fenntartására, mélyítésére és időszerűségének biztosítására semmiféle programmszerű elgondolása. Nincsen ezen kérdés-sorozatot illetőleg felelősségérzete.

Néhány gondolattal megvilágítottam a világhelyzetet, az államhoz és egyházakhoz való viszonyunkat s rámutattam egyházunk ama hiányosságaira, melyek mostani és várható küzdelmünkben új fegyverkezésre köteleznek.

3. Egyházunk és a német-kérdés. A magyar kormány az 1940. évi augusztus hó 30.-án Bécsben aláírta a „magyar-német kisebbségi megállapodást“, mely a magyarországi német népcsoport tagjainak német népiségük teljes jogát biztosítja. Ezen egyezmény egyházi hatásai csakhamar mutatkoztak.

Négy nappal az egyezmény aláírása után, 1940. évi szeptember 3.-án, az erdélyi német evangélikus egyház országos konzisztóriuma 2131/1940. szám alatt rendelkezést adott ki a Magyarországhoz csatolt városok és községek gyülekezeteiről. Dr. Molitórisz Károly besztercei esperest vezérfőesperessé nevezték ki s kimondották, hogy a magyar államban lévő német evangélikus gyülekezeteknek a német vezérfőesperességhez csatlakozását szorgalmazzák.

1940. évi november hó 4.-én a német evangélikusság vezetői egyházegyetemünknek külön Memorandumot nyújtottak át, melyben az evangélikus német gyülekezetek égető kérdéseinek megoldására vonatkozó terveiket kifejtették. Szükségesnek látják a lelkészképzés reformját, mert nem németül tudó lelkészekre van szükség, hanem német szellemű, a német népcsoporthoz tartozó lelkészekre. A teol. fakultáson német tanszék felállítását, két németországi egyetemi év engedélyezését s a lelkésztovábbképzésnél a Deutsches Kirchliches Aussenamt igénybevételét kérik. Szükség esetén kívánják a lelkészek kicserélését. Szükségesnek tartják a német gyülekezetek magasabb egyházi egységbe szervezését, német egyházmegyék létesítését, azoknak egymással egybekapcsolását, melynek püspöki jogkörrel felruházott tulajdonképpeni vezetője az ő bizalmi emberük lenne. Vezetőjük képviselné az evangélikus németséget az egyházegyetemnél, a