Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1934

5 Gyülekezeteink mindannyian kiadott Munkaprogrammunk szerint dolgoztak. Az elvégzett munka méreteit megsejteti, hogy 2427 előadás hangzott el a gyülekezetekben tartott vallásos estélyeken. Lelkészeink külön foglalkoztak a presbitériumokkal, törődtek az ifjúsággal, vezették az ifjúsági egyesületet s pásztori arcukat megmutatták a pépiskolai gyermekseregnek is. A belső erősödés megbecsülhetlen eszközének tekintem a tanító- és lel­készkörzeti konferenciákat, melyek által megerősödik munkatársi szövetsé­günk, elmélyül hivatástudatunk s felelősségünk örök fényébe kerül életünk minden kicsi és nagy megnyilatkozása. A szófványszolgálat ez évben is elmélyült s új munkamezöket talált. A múlt évbep megszervezett barlahidai misszió gyülekezeten kívül megalakult a veszprémi egyházmegye fáradozásával az enyingi missziói gyülekezet is s megkezdte áldott munkáját. Egyházi életünk lelki oldalának Ígéretei mellett komoran sötétednek fe- * lénk anyagi helyzetünk fekete felhői. Gyülekezeteink roskadoznak az egyházi terhek súlya alatt. Sokan heroikus erőfeszítéssel minden kötelességüknek pontosan eleget tesznek. Kielégítik lelkészüket, tanítóikat, gondoskodnak templomról, iskoláról, beszolgáltatják egyházmegyei, egyházkerületi, nyug­díjintézeti járulékaikat. Megérdemelnék lelkészükkel, vezetőikkel, adófizető egyháztagjaikkal együtt, hogy ércbe véssük nevüket. Néhányan csak helyi kötelezettségüknek felelnek meg, ellenben a magasabb egyházi közösségek­kel szemben fennálló kötelezettségüknek csak nehezen és késedelmesen tesz­nek eleget. Azután vannak, akik alig tudnak élni. Hátralékuk évröl-évre nö­vekszik, lelkészeik, tanítóik hasztalan várják járandóságaik kifizetését. Az anyagi élet sok kísértést rejtő válságában különös jelentőséget nyer gyüle­kezeteink vezetőinek munkája. Ők képviselik a magasabb érdeket, rendet, kötelességtudatot, törvénytiszteletet és határozottságot. A lazaság, engedé­kenység és gyeplő-elejtés végzetes következményeket von maga után. Öröm­mel állapítom meg, hogy gyülekezeteink vezetői nehéz időben is tudnak ve­zetők maradni s tornyosodó akadályok felett is tudnak győzedelmeskedni. A nehéz anyagi válság sem szikkasztotta ki gyülekezeteink áldozatkész­ségét. Még ma is történnek csodák. Koldustarisznyából csillogó aranyérc ke­rül elő. Kősziklából életforrás fakad. Ifjú emberek szent hevület lázában agyagot bányásznak, téglát égetnek, fát döntögetnek, ifjúsági házakat, temp­lomokat építenek. Nehéz adóterhek alatt görnyedő egyháztagok új anyagi kötelezettségeket vállalnak magukra, hogy ünnepi köntösbe öltöztethessék vakolathullató templomukat, iskolájukat s teljesítsék a mai nemzedékre há­ruló feladatokat. Példaadásul álljon előttünk néhány név. A győri gyülekezet kibővítette Szeretetházát, Gusztáv Adolf Otthont lé- v tesített magánossá lett, családi otthon után vágyakozók részére. Az építési fehérből az első évben lefizetett 27.652 P-t. A soproni gyülekezet befejezte iskolacpílési munkáját 15,485 P költség­gel s egyházi épületeire 6.035 P-t fordított. Beled átépítette templomát 15.600

Next

/
Oldalképek
Tartalom