Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1939
45 megindult erőteljes létszámemelés vonala nemcsak megtört, hanem viszszaesést mutat. A tanulók létszáma az iskolában 192-ről 169-re, közel 12%kal csökkent. Egyidejűleg a bentlakó növendékek létszáma 96-ról 82-re esett, ami közel 14%-ot jelent. Ha a folyó iskolai évben ez a csökkenés hasonló mértékben tovább mutatkozott volna, a tanulók és internátusi növendékek létszáma ismét oly alacsony lenne, ami komoly aggodalomra adna okot. Megnyugvással lehet azonban rámutatni arra, hogy a folyó iskolai évi beiratások ismét emelkedő irányzatot követnek mind az iskolában (180), mind az internátusbán (90). A tanári testület elméleti és gyakorlati tanulmányait változatlan buzgósággal folytatja tovább abban az irányban, hogy az iskolai oktatói és nevelői munkát fejlessze. Évről-évre rendszeresen beszámol erről a munkáról az Értesítő, illetve Évkönyv bevezető fejezete. Ezek a fáradozások nem maradtak eredménytelenek. A múlt iskolai évben mind az állami főfelügyeletet gyakorló hiavtalos kiküldöttek, mind az érettségi vizsgálatok kormányképviselője elismeréssel emelte ki az intézetnek az élő nyelvek, különösen a német nyelv tanításában elért és az átlagot jelentékenyen meghaladó teljesítményeit. Megnyugtató jelenség e mellett a nevelés és ennek körében a vallásos nevelés terén mutatkozó elmélyedés is, amire a tanári testület evangelizáló konferenciák buzgó látogatása útján is komolyan készül. Az elmúlt nyáron a tanári kar több tagja vett részt ilyen konferencián, közülük hárman a tiszai egyházkerületnek Rozsnyón pedagógusok részére rendezett konferenciáján. A múlt iskolai év létszámcsökkenése komoly meggondolásra késztető jelenség, különösen akkor, amidőn a fenntartó egyházkerületnek abban a kérdésben kell döntenie, vájjon továbbra is Kőszegen tartja-e fenn az intézetet, vagy más városba, elsősorban Sopronba való áthelyezését teszi komoly megfontolás tárgyává. Bármilyen elismerésre méltó munkásságot fejt is ki a tanári testület az intézet színvonalának emelése és e réven vonzóerejének növelése terén, Kőszegen megfelelő tanulólétszám mégsem látszik állandóan biztosíthatónak. Egy nyolcosztályos középiskola létszáma csak akkor tekinthető a legkisebb igények mellett kielégítőnek, ha legalább a 180—200-as számot állandóan eléri. Ezzel szemben a kőszegi leánygimnázium tanulóinak száma csak két Ízben, 1920—21-ben és 1937—38-ban emelkedett a 180-as szám fölé, a 200-at pedig soha nem érte el. A helybeli tanulók száma mindössze 48 volt. Ezeknek közel a fele volt evangélikus. Kőszegi viszonyok között a helybeli tanulók számának emelkedésére számítani nem lehet. Kőszegen tehát az intézet létfeltételei csak a vidéki növendékek számának emelésével volnának biztosíthatók. Ennek viszont leküzdhetetlen akadálya a megfelelő férőhely hiánya. Bár az intézet már egy külön épületet is bérbe vett a felsőbb osztályos tanulók elhelyezése céljából, 90—95-nél több tanulót magába fogadni képtelen. Ezt a létszámot is csak oly összezsúfolás mellett tudja elhelyezni, amely már
