Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1933
7 döntő kérdések kedvező eredménnyel csak úgy oldhatók meg, ha az emberiség az emberhez egyedül méltó útra: a megértés, a kölcsönös megbecsülés, a felebaráti szeretet útjára tér. Ezen haladva eljuthatunk majd a mesterséges elzárkózások csökkentéséhez, a természetes gazdasági vérkeringés megindításához és ezzel a válság csökkentéséhez. Mikor indul el ezen egyedül célravezető úton az emberiség, nem tudom, tie bizakodva látom, hogy annak értékesebb része már rálépett ez útra. Biztos vagyok abban, hogy ez vezethet a hazugsággal és jogtiprással megállapított igazságtalan békemüvek határt megállapító önkényének lerombolásához; ez vezet a trianoni átokkal szétdarabolt Hazám hőn óhajtott feltámadásához, egy boldogabb és szebb jövendőhöz. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az a kölcsönhatás, amely a világ eseményei, hazánk sorsa és egyházunk között fennáll, sohasem volt oly mélyreható, mint napjainkban. Ezen kölcsönhatások befolyásolják egyrészt egyházunknak nem egy fontos életnyilvánulását, viszont kihatnak társadalmi és állami térre is. A súlyos közgazdasági viszonyok, a munkanélküliség, szegénység és nyomor melegágyai az erkölcsi élet süllyedésének és a vallástalanság terjedésének. Korunk e veszedelmes és fájdalmas sebe jelentősen megnövekedett, mióta a nagy orosz birodalom hadat izent Istennek és bármely vallás követőjét példátlan kegyetlenséggel üldözve, az Isten-tagadás új vallását terjeszti fanatikusan nemcsak saját birodalma területén, de a kommunista szervezetek segítségével az egész világon. Az a veszély, mely ez oldalról fenyegeti az egyházat és közvetve az államot, oly nagy, hogy ellene teljes felkészültséggel kell harcba szállni egyháznak, államnak egyaránt. Ez az a munkatér, ahol nemes versenyre kell kelni egymással a felekezeteknek, ide központosítsák hithüségük égő lelkesedését. Az innen jövő veszélyt látva ébredjenek annak tudatára, hogy nem az egymással való meddő vitázás hivatásuk, hanem az a kötelességük, hogy egymás mellett, egymást megbecsülve küzdjenek az örök igazságokért, nehogy áldozatai legyenek a megsemmisítésükre törekvő ellenségnek. Az állam jöjjön e küzdelemben az egyházak segítségére, értékelje munkájukat érdemük szerint. Lássa be, hogy az egyház munkája nélkülözhetetlen és e belátás következményeit a változott viszonyok figyelembe vételével vonja le. Adja meg egyházunknak, intézményeinknek, lelkészeknek és tanítóknak azon minimális anyagi támogatást, amely mellett államfenntartó munkájukat elvégezhetik. Ma az a helyzet, hogy a termények árának katasztrófális esése miatt ott, ahol terményjárandóságban van a javadalom megállapítva, az egyházi tisztviselők puszta megélhetése is kérdésessé válik. Az ily módon lecsökkent helyi javadalmak még ott is okvetlenül kiegészítésre szorulnak, ahol az egyházi adók rendesen befolynak.
