Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1938

ÍV. A nemzeti feltámadás hajnalán hálás köszönetét fejezi ki a közgyűlés vitéz nagybányai Harthy Miklós kormányzó Ur Öfőméltóságának s őt táviratban üdvözli.

V. Ezután az elnök egyenként üdvözli a megjelent vendégeket, köztük dr. Kapi Béla m. kir. titkos tanácsost, Dunántúl kiváló püspökét és dr. Mesterházy Ernő m. kir. Jvorm. főtanácsost, egyh. kér. felügyelőt. Kiemeli, hogy ünnepélyes, meghitt alkalom főpásztorunk megjelenése, úgy várjuk, mint család a családfőt, mint nyáj a pásztorát. Kifejezi a tanítóság háláját az új egyh. törvényekben kiterjesztett tanítói képviseleti s egyéb jogokért, melyeknek Önagyméltósága megértő támogatója volt.

Válaszában Püspök úr Önagyméltósága kifejezésre juttatja az idők jelenbeli rohanó árjában a tanító szerepét, aki evangéliumi lelkűidével, felelősségének teljes tqdatával áll a vártán most, amikor keskeny kapun át visz a nemzet útja a boldogabb jövőbe, amely nem lehet a múltnak egyszerű kontinuitása, hanem benne van, benne kell lenni a lelki újjászületésnek s ebben egyházunknak, iskoláinknak lényegbeli elhivatásukból kifolyólag részüket bőségesen ki kell venniük. Ez csak úgy lehetséges, hogy ha lelkeinkben új lángok törnek fel, s lélek világító, melegítő lángjai. Plusz munkát kell végezni, hogy plusz eredményt termelhessünk, ezért kéri az erő örök Urát, hogy áldja meg Szent Leikével az új fundamentum rakókat.

Megható volt Krug Lajosnak, a régi, hosszú időn át volt kér. s országos elnöknek válasza az elhangzott üdvözlő szavakra. Ősz vezér ő, seregének régi ismerős arcai hiányzanak már. Egyedül maradt a régiek közül, de az új sereg közepette azzal a hittel, reménységgel néz körül, hogy a múlt küzdelmeinek eredményei, drága hagyományai biztos, jó kezekben vannak. Régi hittel megy a sereg nemzetünk válságos idejében új honfoglalásra. A remények beteljesedésére, a küzdelmekre Isten áldását kéri.

VI. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kindler Mihály és Lagler József kartársakat. Bejelenti, hogy többen levélben kimentették magukat.

VII. Rozsondai Károly a soproni evangélikus tanítóképző-intézet igazgatója az „Evangélikus tanítóképzés időszerű kérdései“ címen tart előadást. Új korszak következik a tanítóképzésben. Ennek a változásnak nagy jelentőségére mutatott rá az előadó; majd számadatokkal igazolta, hogy a tanítói túltermelés miatt is szükség volt a törvény megalkotására éppen a tanítói hivatás védelmének szempontjából. A tanítóképzést a megengedett mértékig úgy kell átalakítanunk, hogy az valóban evangélikus tanítóképzés legyen és egyházunk várakozását, szükségleteit kielégítse. Az evangélikus tanítóképzők közül figyelmet érdemel a soproni intézet. Az új szervezettel és épülettel bíró soproni líceum és akadémia, ha munkásait és az ifjúságot valóban az evangéliumi lélek tölti el, egyházunk és hazánk egyik jelentős szellemi őrhelye lesz.

VIII. A második előadást Lenkei István székesfővárosi ped. szemináriumi tanító tartja „A munkáltató foglalkoztatás módja'1 címen. Vegyük

5