Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1933

13 az élő Ige forrásához, a Szentíráshoz. D. Luther Márton Krisztusnak hii szol­gája volt, nagy mint próféta, igehirdető, énekköltő, pásztor és író. Személyi­sége, munkája az Igéből táplálkozik s Krisztushoz utal, Krisztusra mutat. Bizalommal várja a közgyűlés püspök úr további intézkedéseit az évforduló­nak megünneplése tárgyában. Vajha a nagy reformátor születésének meg­ünneplése szolgálná egyházunknak, gyülekezeteinknek, híveinknek a Szent­írásban s hitvallási iratainkban, egyházunk igaz tanításaiban való megerősö­dését, a hitbuzgalom fokozását, a hitélet fellendülését s a -szeretetnek gyara­podását, hogy a zord időkben is teljes odaadással, felelősségtudattal és tán­­toríthatlan reménységgel élne és dolgozna egyházunk Isten dicsőségére, a lelkek üdvére! 2. Tisztelettel és ragaszkodó szeretettel üdvözli a közgyűlés D. báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő urat egyházvezéri tisztje elfoglalásának 10-ik évfordulóján. Megköszöni neki azt a hűséget, amellyel tisztje minden igazságát betölti. Biztosítja öt teljes bizalmáról s mindenkor örömére szolgál, ha magasztos munkájának társa, célkitűzéseiben segítségére lehet. Istennek kegyelmét és adományait kéri további életére és munkájára. 3. Meleg szeretettel, a közös munkában megerősödött hűséggel és tisztelettel üdvözli a közgyűlés dr, Mesterházy Ernő urat, egyházke­rületünk felügyelőjét, tisztségviselésének 10-ik évfordulóján. Boldognak vallja magát, hogy az egyházkerület felügyelőjében olyan férfiút állított vezető helyre, akiben az egyházáért munkás evangélikus keresztyénnek, a hazasze­rető magyarnak jellemvonásai szép összhangban találhatók s akiben a Du­nántúlnak nemes és értékes hagyományai élnek. Kéri Istent, hogy adjon neki erőt és kegyelmet életére, munkájára. 4. a) A közgyűlés teljes tudatában van annak, hogy egyházunk és gyüle­kezeteink sem vonhatják ki magukat azok alól a terhek alól, amelyeket a mostani nehéz anyagi helyzet rak az államnak, a közületeknek s az egyesek­nek vállaira. Mégis kénytelen leszögezni, hogy a lelkészek személyi-államse­gélyének csonkítása azon a címen, hogy a köztisztviselőkkel egyenlő elbá­násban kell őket részesíteni, helyt nem állhat akkor, midőn egyéb vonatkozá­sokban egyenlő elbánásban nem részesülnek, sőt köztisztviselőknek nem tekintetnek s midőn korpótlékukat egyébként is csak 50 százalékban kapták meg. Ugyancsak hangsúlyozza azt is, hogy a terménybeli járandóságot élvező tanítók irányában a kormány méltánytalanul és igazságtalanul jár el, amikor a kántori díjazást beszámítja a helyi tanítói javadalomba s a terménybeli ja­vadalmat túlértékelten számítja be a helyi javadalomba; érthetetlennek ta­lálja, hogy a kormány esztendők óta nem tud ezen a fonák és igazságtalan állapoton segíteni. Iskolafenntartó gyülekezeteink, egyházkerületünk roska­doznak az iskolafenntartás terhei alatt s a közgyűlés itt is hangsúlyozza, hogy ezeket a terheket részben a legutóbbi esztendőkben állami törvények és kormányrendeletek rakták rá az iskolafenntartókra, méltán várja tehát, hogy az általános elszegényedés közepette a törvényhozás és a kormány meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom