Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1934
Mely alkalommal: 1. A közgyűlést megelőzőleg a templomban istentisztelet tartatott, amelyen Németh Károly főjegyző buzgó imát mondott és szentigét (Ézsaiás 54, 2—10.) olvasott. Az istentisztelet után dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő — a gyülekezeti tanácsteremben — a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Úr! Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! A világra mért megpróbáltatások huszadik évfordulója sem hozta meg a békésebb, kiegyensúlyozottabb világhelyzetet, a népek és nemzetek egymásiránti megértőbb magatartását. Ez év is letünőben van anélkül, hogy a népmilliók által oly hőn óhajtott kedvező változás beköszöntött volna. Sőt, ha elfogulatlanul tekintünk arra a képre, melyet a világhelyzet elibénk tár, azt kell mondanunk, hogy az kuszáltabb, kiélezettebb és így veszélyesebb az előző években sem volt. A nemzetek szövetségének működése eddig sem volt sikerekben gazdag, de tekintélyes államok kilépése folytán jóformán megbénult. Arra sincs kilátás, hogy az odatessékelt Szovjettel kibővített működése eredményesebb lesz. A leszerelési konferencia kudarccal végződött és akik az emberiség jobb jövője érdekében működéséhez nagy reményeket fűztek, egy szép illúzióval szegényebbek. A nemzetek, kiknek ezen eredménytelenség jövőjét, boldogulását, sőt nem egynek fennmaradását veszélyezteti, további megpróbáltatások elé néznek. A világ egyes részein vígan dúl a háború, máshol kitörőben van. A győztes hatalmak lázasan fegyverkeznek, az elzárkózás csekély kivételtől eltekintve nem csökken, az egymástól való félelem, bizalmatlanság és ezek szülte rosszakarat az egymással szomszéd, de ellenséges érzületű nemzetek között fokozódik. Új eszmék, új felfogások és világnézetek növelik a zűrzavart. Mindezen jelenségek eredője az az ideges feszültség, melyben a mai nemzedék máról-holnapra tengeti életét, sohasem tudva, mikor ébred egy új, az eddiginél még borzalmasabb világégés hajnalára. Ezt a szerencsétlen helyzetet látva azt várnók, hogy az egyes országok határain belül a józan ész parancsolta magatartással találkozunk. Azt hinnök, hogy a családi körön belül az egymás iránti szeretet és tisztelet, a megértő elnézés enyhíti a létért való küzdelmet. Azt gondolnék, hogy a különböző foglalkozási ágak és a társadalmi osztályok megértve a kor szavát, belátva mindegyikük nélkülözhetetlen voltát, megbecsülve egymást, vállvetve végzik hivatásukat, teljesítik kötelességüket a nemzet egyetemes érdekei előmozdítására. Mert tudniuk kellene, hogy az egymást el nem gáncsoló együttműködés, az egymást támogató munka közelebb hozza őket egymáshoz, megértőbbé teszi őket egymás baja és szén-
