Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1933

10

feladatra fiatalnak látszott ugyan, de aki megmutatott szellemi értékei, belső erkölcsi és lelki adottsága alapján erre a megbízásra mindenképen méltó volt.“ „Egyházunk bizalommal, reménykedéssel fordult Nagyméltóságod felé, mikor sötét felhők borították az eget, mikor egyházunk alkotmánya tépetten hevert porban, mikor jövője bizonytalanná vált. És a jó Isten kegyelmes volt egyházunkhoz, reménységét beváltotta. Egyházunk jól imádkozott az egyetemes felügyelő választás előtt." „És most 10 év múltán áldjuk az Istent azért, amit Nagyméltóságodban nekünk ajándékozott, Neki köszönjük, hogy egyetemes felügyelőnkben adott szívet, lelkiismeretet, előrelátást, bölcseséget, felelősségtudatot és kötelességérzetet.“ „Kerületi közgyűlésünknek ép úgy, mint a kerületi elnökségnek boldogság az, hogy a már más alakban kifejezett áldáskivánatokat itt szemtöl-szembe is elmondhatja. Öröm, hogy Nagyméltóságod közgyűlésünket személyes megjelenésével megtiszteli. Kérjük Istent, áldja meg munkáját ezután is. Adja meg szivének azt a jutalmat, hogy láthassa a gondjaira bízott egyháznak külső-belső megerősödését!“

Majd elnöktársához fordulva püspök úr dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelőt köszönti abból az alkalomból, hogy felügyelői működésének 10. évét betöltötte.

„Kevés kerületi felügyelő foglalta el kormányzói helyét — mondá többek közt a püspök — olyan nehéz, aggasztó viszonyok közt, mint Méltóságod. Kevés kerületi felügyelőre szállott olyan felelősségteljes, súlyos örökség, mint Méltóságodra. Mikor a felügyelői polcra lépett, ott állott mögötte elődjének, Berzsenyi Jenőnek, alakja. Ilyen férfiú után felügyelői tisztséget vállalni súlyos, de gyönyörű örökség. Nehéz idők viharzottak fejünk felett, mikor működését megkezdte. Tudatában volt a nehézségeknek, hiszen a kerületi pénzügyi bizottság elnöki székéből lépett a magasabb lépcsőre. Temérdek kiilsö-belső ellenség veszélyeztette létünket. Amikor a 10 év határán megállunk, Istennek akarjuk megköszönni, hogy Méltóságodban olyan vezért adott, aki ennek az állásnak történeti értékeit mindig maradéktalanul megvédelmezte, aki az állásnak kötelességeit mindig harmóniába tudta hozni, tudott nemcsak az elnöki székben kerületi felügyelő lenni, hanem a magán- és közéletben is. Istennek köszönjük ezt a drága ajándékot. Méltóságodnak pedig köszönjük, hogy önmagát így adta nekünk ajándékul. Kérem: maradjon a régi. S akkor az lesz, aminek lennie kell: nemcsak vezér, hanem példakép, áldás.

Közgyűlésünk ünnepi része ezzel az egy beszéddel nyer kiteljesedést. Alkalmazkodunk Méltóságod óhajtásához. Az én szavamban egyházaknak és köröknek szava zeng: a kerület minden esperesének és papjának, egyházmegyei és gyülekezeti felügyelőjének szava, benne rezeiül minden tanárának, tanítójának szíve érzése, benne van a bizottságok imádsága, egyházi testületek, intézmények könyörgése. Nem más ez, mint köszönet a múltért, kérés a jövendőt illetőleg, és ennek a kettőnek megpecsételése az a meleg kézszorítás, amelyben hadd legyen benne az elnöktárs, a jó barát köszöneté, kérése, áldáskivánsága is: Isten tartsa meg!“