Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932
1931
5 ,2.. Az istentisztelet bevégeztével dr. Mesterházy Érnő egy házkerületi felügyelő úr a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Fötisztelendö Egyházkerületi Közgyűlés ! Ha a verőfényes, szép őszi időben járom a hulló levelekkel telehintett utakat, nézem a magbefogadásra váró, barázdaszelte anyaföldet, a smaragdzöld rétet cs legelőt, a nyugodtan tovasikló patakot, a szebbnél-szebb színű levéldíszben pompázó erdőt és a távolban kéklő hegyeket, a csudálat fogja el telkemet a természet nyújtotta szépségek láttán. Bámulatba ejt az a törvényszerűség, előreelrendezettség, mely, bárhova vessem tekintetemet, elibém tárul és az a bölcseség, mely az egész világegyetemben megnyilvánul. Ilyenkor önkéntelenül feltekintek a magasba és hálafohász kél ajakamon Ahoz, Ki mindezen gyönyörűségekkel megajándékozott engem és embertársaimat. De ugyanakkor a fájdalom és szomorúság érzése hatja át telkemet, ha arra a rendszertelenségre, előrelátás hiányára, erkölcsi és anyagi nyomorúságra gondolok, melyben az emberiség vergődik. Az ember, ki magát büszke eíbizottságában a teremtés koronájának nevezi, kit Isten kiváló lelki és testi tulajdonságokkal felruházott, úgylátszik képtelen a természetnyujtotta ajándékokat úgy felhasználni, hogy azok által a saját és embertársai szükségleteit kielégítse, életét megelégedetté és boldoggá tegye. Annál feltűnőbb ez, mert minden egyes ember igyekezete és törekvése odairányul, hogy földi életét boldoggá és megelégedetté tegye. Önkéntelenül felvetődik az a gondolat, mi az oka annak, hogy ezen kívánság csak vágy marad? Talán a világ adottsága, a természet mostohasága akadályozza az embert boldogulásában? Bizonyára nem. Hisz munka és szorgalom játszva előállíthatja és elő is állítja mindazon javakat, melyekre az emberiségnek szüksége van. A világ ma mindenben többet termel, mint amennyi önfentartásához nélkülözhetetlen. Amerikában gyapotot égetnek, kávét süllyesztenek a tengerbe, búzával fűtik a kazánokat, míg másutt éhenhalnak az emberek, dideregnek a ruhátlan gyermekek. Avagy a világ Teremtőjének elejétől fogva meglevő és változhatatlan akarata tagadja meg tőlünk boldogulásunk lehetőségét? Bizonyára nem. Hisz Ő állított minket e kincseket termő világba, Neki köszönjük minden testi lelki javainkat. És lehetetten, hogy ne a világ boldogságát akarná munkálni az az Isten, akinek szeretete egyszülött Fiát is értünk adta, hogy az ő tanítása is megkönnyítse feladatunk teljesítését. Nem a természet adottsága, nem a szerető mennyei Atya akarata akadályozza az ember boldogulását, hanem egyedül és kizárólag az ember bűnös volta. A bűnös emberi természet, az erkölcsről alkotott felfogásbeli különbség, hiúság, önzés, irigység, hatalomvágy és kapzsiság és ezen bűnös indulatok
