Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932
1930
57 zátenni, hogy „a tanítót az esetleges hibák kiküszöbölésére, a módozatok megjelölésével, jóakaratulag fölhívja“. Ezen pont második bekezdését a soproni alsó egyházmegye elhagyandónak tartja. A 13. pontra tett megjegyzésem alapján ezen bekezdést én is elhagyandónak tartom. (Annak kimondása a szabályzatban, hogy a tanító működésének minősítését is magában foglaló kérdőív fölterjesztendő, fölösleges, mert erre nézve a kérdőív nyomtatott szövege úgyis utasítást ad.) 17. A győri egyházmegye ezt a szövegezést ajánlja: „Minden iskola, illetve osztály, vagy osztályok tanítója köteles a kötelező tanterv alapján tantervet készíteni külön heti tananyagbeosztással, továbbá általános óratervet és órarendet, ezt az iskolai évet megelőző augusztus 15-ig az esperes hez (ehm. tanfelügyelőhöz, tanügyi espereshez) beküldeni, aki a bizottság • tanítói tagja szakvéleményének meghallgatása után jóváhagyási záradékkal ellátja s augusztus 31-ig visszaküldi. Amennyiben a tanítási tervezet bármi okból változást szenvedne, úgy helyette új készítendő és jóváhagyás végett azonnal beterjesztendő“. A módosítás tulajdonképpen a dátumokra vonatkozik. Inkább az eredeti szöveget fogadnám el, mert jó, ha az ill. tanítónak a jóváhagyás nem a tanév közvetlen küszöbén, hanem már azt pár héttel megelőzőleg a kezében van. 18. A soproni alsó egyházmegye a világi tag tényleges kiadásainak megtérítéséről is gondoskodni kíván. Nem fogadhatom el ezt a módosítást, mert ellenkezik azzal a helyes gyakorlattal, hogy a világiak egyházi megbízatása díjazással nem járó megtiszteltetés. Pénzügyileg is túlságos megterheltetést jelentene. A zalai egyházmegye azt óhajtja, hogy az iskolavizsgálat költségeit ezután is az iskolafönntartó gyülekezetek viseljék. Az egyet, közgyűlés kimondotta, hogy „a körlelkész és az iskolalátogató tanító tényleges kiadásainak megtérítéséről az egyházmegye gondoskodik“. Ugyanez van a tervezetben is. Tekintve azonban azt a körülményt, hogy a „gondoskodik“ szó nem jelenti azt, hogy ezeket a költségeket az egyházmegye „viseli“; tekintve, hogy a szöveg jelenlegi fogalmazása megengedi, hogy a költségeket az egyházmegye az iskolafönntartó egyházközségekre átháríthassa; tekintve, hogy — amint látszik — egyes egyházmegyék ezen áthárítás megengedett voltában kételkednek; tekintve végül, hogy a legtöbb egyházmegye képtelen költségvetésébe ezen költségeket beállítani, hanem kénytelen azokat magukra a gyülekezetekre áthárítani, helyes lesz ezt a pontot így kiegészíteni: „Az iskolalátogató lelkész és az iskolalátogató tanító tényleges kiadásainak megtérítéséről az egyházmegye — az általa lehetőnek és szükségesnek tartott módon — gondoskodik“. Ez a fogalmazás azt is megengedi, hogy a költségeket az egyházmegye viselje, de azt is, hogy a gyülekezetek viseljék. A bizottság ezen véleményes javaslatot beható tárgyalás után a magáévá téve, javasolja az egyházkerületi közgyűlésnek, hogy a szóbanforgó tervezetet általánosságban fogadja el és Zongor Béla esperes részletes véleményét, mint a saját véleményét, terjessze az egyet, tanügyi bizottság, ill. az egyet.
