Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925
1920
% 9 zetünket egy áldatlan kultúrharc, még a megmaradt romokat is szétvető pusztításától. Az egyház követelései meghallgatás nélkül maradtak. A kormány tehetetlen játékszerré vált egy rejtett hatalom kezében. A nemzet és egyház egén mind felébbre sűrűsödtek a vészthozó viharfelhők. Mint az egyházkemlet első lelkipásztora, a vigasztalás és bátorítás, de egyszersmind a kötelességteljesitésre és hűségre buzdítás igéivel szólottám a gyülekezetek vezetőihez és népéhez. 1919. évi január hó 1-én a lelkésztestvérek a templomokban felolvasták 4102/1918. szám alatt a gyülekezethez intézett szózatomat. A lelkésztestvérekhez intézett 1918. évi december hó 21 én kelt lelkipásztori levelemben rámutattam a hirdetett eszmékrész igazságaira és veszedelmeire s feltártam előttük az igazi lelkipásztori munkál-' kodásnak - az igehirdetésben, a hívek látogatásában, a közélet megfontolt, józan irányításában megnyilatkozó teljességét. Midőn a szélső irányba sodródó .forradalom teljes erejével rávetette magát egyházunk tanítóságára s mindent elkövetett, hogy lelkűket és munkaerejüket a maga szolgálatába hajtsa, 1919. évi február hó 15-én 425/1919/III. szám alatt elmondottam lelkiismeretem kérelmeit és aggodalmait egyházkerületünk tanítóságának. Rámutattam arra, hogy „az emberlelkek elveszítik benső tartó erejüket. Kiforratlan, meg nem érett és meg nem értett eszmék viharzanak. A bizonytalanság gomolygó ködéből fantasztikus álomképek rajzanak elő. Uj próféták lépnek elő az idők viharából s uj apostolok uj igéket prédikálnak. Megvilágítottam a tanítónak .az uj idő által megnövelt feladatát. Az emberiség fejlődését biztositó eszmék csak akkor jelentenek áldást nemzeti életünkben, ha azok a lélek erkölcsi világnézetén átszürődve megtisztulnak s a tanítói munka által a jövendő nemzedék leikébe beleedződnek. Az állam demokratizálódása csak külső keretet biztosit. Nagy veszedelem, ha nem követik azt nyomon a társadalmi és egyéni világnézet demokratizálódása. Az emberi jogok megadása a joggal élésnek csak külső feltételét adja meg, a belső feltételeket nemzetnevelő munkával külön kell biztosítanunk. Az embereket nevelni kell, hogy érzésükkel, emberbecsülésükkel, erkölcsi érettségükkel és felelősségtudatukkal felemelkedjenek azon magasságra, ahol életünk méltóan képviseli a demokratizmus és egyenlőség uj erőre kapott eszméit.“ Az uj idő viharában nem azt kértem a tanítóktól, hogy legyenek újak és mások, hanem hogy „legyenek a régiek és újuljanak meg régi erkölcsükben. Legyenek a nemzeti kultúra építői, az egyházunk szellemében megszentelődő és megtisztuló uj eszmék hirdetői. Neveljenek evangéliom szerinti hazaszeretetre, mely az érzést cselekedetté, a szót életté alakítja. Neveljenek felekezetieskedés nélküli egyházszeretetre, mely megismeri és megbecsüli saját meggyőződését és tiszteletben tartja a másét. Álljanak a nehéz
