Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918
1916
41 akadályozva van abban, hogy itt megjelenhessen, csekélységemet, mint az egyesület titkárát bízott meg avval, hogy az Egyesület szeretetét, bizalmát, üdvözletét tolmácsoljam. Méltóságod, mint az egyesület választmányának tagja eddig is bizonyságát adta annak, hogy a lelkészi kar erkölcsi és anyagi javát a legjobb akarattal, a legbuzgóbb igyekezettel előmozdítani óhajtja. Mi már eddig is éreztük vezértehetségét s azért nagyrabecsültük szavainak súlyát s készséggel és szeretettel követtük, amikor utat jelölt nekünk. Szinte felesleges is, amit ez alkalommal Méltóságodtól kérek; meg vagyunk győződve s Méltóságod egyénisége erre zálogul szolgál, hogy ugyanazt az irányt, melyet mint lelkész — választmányi tag — velünk együtt képviselt, amikor egyesületünkben a testvérek érdekében fáradt és dolgozott, új méltóságának arányában követni kegyeskedjék s mint püspök nagyobb hatáskörben, nagyobb hatalommal, nagyobb tekintéllyel azok erkölcsi és anyagi javát munkálja, akiknek szeretetteljes üdvözletét, szívből fakadó áldáskivánását tolmácsolni szerencsém van. Méltóságos és Főtisztelendő Kapi Béla püspök úr válasza. Nagytiszteletű Lelkészegyesületi Titkár Úr! Jóllehet életemben nagy változást jelent, midőn a lelkészi állásból a püspöki állásba lépek, mégis legyenek meggyőződve arról, hogy ez csak munkaköri és külső változást jelent, de semmiképpen sem jelent benső, lelki változást. Lelkész voltam és lelkész maradok. Szivem, lelkem élettartalmat kereső minden vágyam odakapcsol a régi munkatérhez, amelyen együtt munkálkodtunk. Hálásan köszönöm magyarhoni evang. lelkészegyesületünk szives figyelmét, hogy e mai napon üdvözölni kegyeskedett, köszönöm Nagytiszteletű Urnák is, hogy e célból idefáradt. Kérem, vigye el lelkésztestvéreimnek meleg köszönetemet s azt az Ígéretemet, hogy bárhol kell a lelkészek igazságos ügyéért síkra szállni, mindenkor ott leszek s éri leszek a legboldogabb, ha lelkészi karunk érdekeinek védelmében valamit tehetek. Hálásan köszönöm a megtisztelő üdvözlést ! i) Kiskos István polgármester úr üdvözlő beszéde. (Szombathely r. t. város nevében.) Méltóságos Püspök Úr, Tisztelt Gyülekezet ! Az Isten házában még nem hallattam gyenge szavamat, félő, hogy az Úr avatott szolgáinak magasztos gondolataihoz és ihlettől áthatott szavaihoz szokott ezek a falak elhaló visszhangját adják majd annak a belső érzésnek, annak az örömnek, amelyet a város összpolgárságának, a város közönségének képviseletében a dunántúli evangélikus egyházkerület és annak szombathelyi püspöke üdvözlésére tolmácsolnom és kifejeznem kell. Tisztelt ünneplő gyülekezet! 1776-ban, amikor Mária Terézia királynő Szombathelyen püspökséget alapított, a város új fejlődési korszakhoz jutott.
