Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918
1916
— 22 — És most, midőn a dunántúli egyházkerület beiktatott püspökét úgyis mint elnöktársamat szívem mélyéből a legmelegebben üdvözlöm, ezt azon óhajtással kisérem, adjon Isten véghetetlen kegyelme egészséget és erőt hosszú időn át, minden jónak, szépnek és nemesnek véghezvitelére ! 23. Ezek után Főtiszt. Kapi Béla püspök úr mondotta el a következő székfoglaló beszédét : Méltóságos Egyházkerületi Felügyelő Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Elhangzott ajkamon a szent eskü. Mintha életet nyert szavaiból, emberi erőm gyarlóságának mementójaként, a népe élére állított, kötelességei előtt megdöbbenő Mózes szava zúgna lelkem felé: „kicsoda vagyok én, hogy ezeket cselekedjem?!“ Egyházkerületünk történelmének nagy korszakai lépnek elém. Küzdelem és szenvedés tűzéből kibontakozik az első püspök, Szegedi Máté egyszerű alakja. Hosszú, érdemes sor következik utána ! Köztük találjuk Perlaky Gábor, Hrabovszky Sámuel, Kis János, Haubner Máté, Karsay Sándor nevét. Végül előttünk áll Gyurátz Ferenc apostoli buzgóságú, szelid lelkű alakja. Két évtizedet meghaladó, nemes tartalmú munka biztosítja helyét egyházkerületünk építői között. Személyét, Isten kegyelméből, örökzöldként öleli a szeretet. Emlékét munkálkodásának megmaradó értéke őrzi. Nincsen közöttünk, de lelke melege körülvesz s áldástkérő imádságát akkor is lelkem felett érzem, ha áldó keze nem érintheti is homlokomat. Végigtekintve a díszes soron, csoda-e, hogy a jövendő feladatai elől megtántorodó Mózes szavával szólok: „Uram, kicsoda vagyok én?...“ De elhangzott ajkamon az imádság szava is. Aliiig mondtam, megnyilatkozott eget láttam s megéreztem Isten csodálatos kegyelmének teljességét. A pillanatnyi döbbenet, mely nem a kishitűség csüggedettsége, hanem a nagy munkára elhívott keresztyén lélek alázatossága, megenyhült ama isteni biztatásban, mely Mózes felé is bátorításul csengett : „én veled leszek !“ (II. Mózes. 3, 11—12.) Ha csak emberek bizalmát és elhívását látnám püspökké választásomban, úgy össze kellene roskadnom a feladatok súlya alatt. De emberek bizalmában Isten megbízását, hívásukban Isten elhívását látom és ez erőt ad, felemel. Az alázatos, de Istenben bizó keresztyén lélek hitében egyesítem eskümet és imádságomat s azt mondom: „szólj Uram, hallja a te szolgád !“ És most, midőn Önök elé járulok, a Felügyelő ur Öméltósága a szeretet és bizalom szavaival üdvözöl s én e szavakban a velem parancsoló egyházkerület bizalmának visszatükrözését látom. Hálás szívvel mondok mindkettőért köszönetét. Köszönöm a meleg üdvözletét s köszönöm azt a megtisztelő bizalmat, mellyel az egyházkerület püspökévé választottak
