Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918
1916
Azokat az értékpapírokat és takarékpénztári betétkönyveket, amelyekben a felsorolt alapok el vannak helyezve, az 1915. évi junius 28-ik napján megvizsgáltam és igazolom, hogy mind megvan, s úgy az értékük, mint a kamataik pontosan vannak a számadásban elszámolva. A többi is pontosan van. Minden bevételi és kiadási tételt összehasonlítottam a megfelelő okmányokkal s valamennyit teljesen egyezőnek találtam. Ezek alapján javaslom, hogy Rájter János pénztárosnak az 1915. évi gyámintézeti számadására vonatkozólag — pontos és lelkiismeretes tevékenységének méltánylása mellett — a felmentés, a szokásos fenntartásokkal megadassák. Nemescsó, 1916 julius 24. Éder József egyházker. gyámint. ellenőr. A bizottság az ellenőr jelentését köszönettel tudomásul veszi s a pénztárosnak az ellenőr jelentése alapján az 1915. évi számadásra vonatkozólag a felmentést — a fenntartandók fenntartásával — megadja. 5. Pálmai Lajos h. egyházi elnök felolvassa a következő elnöki jelentést : Nagyságos Elnök Úr ! Mélyen tisztelt Gyámintézeti Bizottság ! Mikor szeretett elnökünk, Kiss János gyötrő betegség után a halál álmára hunyta le szemeit, az elárvult szombathelyi protestáns egyházközség és szeretett családja között nagyszámú lelkésztárs és világi urakkal együtt megjelentem én is szomorú ravatalánál, hogy tágabbkörü családja, az egyházkerületi gyámintézet nevében tőle utoljára elbúcsúzzam. Majdnem egy negyedszázados lelkiismeretes pénztárosi tevékenység s három évi elnöki munkássága tanúskodik arról a meleg szeretetről, mellyel a gyámintézet iránt viseltetett. Ez a szeretet adta meg nekem az okot arra, hogy megnyílt sírja mellett a soha el nem múló hálaérzés szavaival búcsúzzam tőle s a gyámintézet nevében is áldást mondjak az ő jó emlékére. Méltóztassanak ezt tudomásul venni azzal, hogy szeretett volt egyházi elnökünk emlékezetét itt is megörökítjük. Megüresedvén az egyházi elnöki szék, nagys. világi elnök úr rendelkezésére átvettem a gyámintézet ideiglenes vezetését. A váratlan haláleset az adminisztratív ügyekben némi zavarokat idézett elő. Éppen abban az időben, mikor a szokásos gyűjtéseknek meg kellett kezdődni s mikor az egyetemes jubileumi alapra szóló gyüjtőivek is közkézen forogtak. A legtöbb helyi és egyházmegyei gyámintézet nem volt tisztában azzal, hogy a f. évi gyűjtések csak a jubileumi alapra történjenek-e, vagy pedig az alapszabályokban megjelölt segélyezésekre is szólnak. De némi ingadozás után, úgy látszik, mindenki megtalálta a helyes lényeget: a történelmi nagy időkben a lelkek felemelkedettségét s az ebből fakadó jócselekedetek fokozottabb gyakorlását.