Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918

1916

Azokat az értékpapírokat és takarékpénztári betétkönyveket, amelyekben a felsorolt alapok el vannak helyezve, az 1915. évi junius 28-ik napján meg­vizsgáltam és igazolom, hogy mind megvan, s úgy az értékük, mint a ka­mataik pontosan vannak a számadásban elszámolva. A többi is pontosan van. Minden bevételi és kiadási tételt összehasonlítottam a megfelelő okmá­nyokkal s valamennyit teljesen egyezőnek találtam. Ezek alapján javaslom, hogy Rájter János pénztárosnak az 1915. évi gyámintézeti számadására vonatkozólag — pontos és lelkiismeretes tevékeny­ségének méltánylása mellett — a felmentés, a szokásos fenntartásokkal meg­adassák. Nemescsó, 1916 julius 24. Éder József egyházker. gyámint. ellenőr. A bizottság az ellenőr jelentését köszönettel tudomásul veszi s a pénztárosnak az ellenőr jelentése alapján az 1915. évi szám­adásra vonatkozólag a felmentést — a fenntartandók fenntartásá­val — megadja. 5. Pálmai Lajos h. egyházi elnök felolvassa a következő elnöki jelentést : Nagyságos Elnök Úr ! Mélyen tisztelt Gyámintézeti Bizottság ! Mikor szeretett elnökünk, Kiss János gyötrő betegség után a halál ál­mára hunyta le szemeit, az elárvult szombathelyi protestáns egyházközség és szeretett családja között nagyszámú lelkésztárs és világi urakkal együtt meg­jelentem én is szomorú ravatalánál, hogy tágabbkörü családja, az egyház­kerületi gyámintézet nevében tőle utoljára elbúcsúzzam. Majdnem egy negyed­­százados lelkiismeretes pénztárosi tevékenység s három évi elnöki munkás­sága tanúskodik arról a meleg szeretetről, mellyel a gyámintézet iránt visel­tetett. Ez a szeretet adta meg nekem az okot arra, hogy megnyílt sírja mel­lett a soha el nem múló hálaérzés szavaival búcsúzzam tőle s a gyámintézet nevében is áldást mondjak az ő jó emlékére. Méltóztassanak ezt tudomásul venni azzal, hogy szeretett volt egyházi elnökünk emlékezetét itt is megörökítjük. Megüresedvén az egyházi elnöki szék, nagys. világi elnök úr rendelke­zésére átvettem a gyámintézet ideiglenes vezetését. A váratlan haláleset az adminisztratív ügyekben némi zavarokat idézett elő. Éppen abban az időben, mikor a szokásos gyűjtéseknek meg kellett kezdődni s mikor az egyetemes jubileumi alapra szóló gyüjtőivek is közkézen forogtak. A legtöbb helyi és egyházmegyei gyámintézet nem volt tisztában azzal, hogy a f. évi gyűjtések csak a jubileumi alapra történjenek-e, vagy pedig az alapszabályokban meg­jelölt segélyezésekre is szólnak. De némi ingadozás után, úgy látszik, mindenki megtalálta a helyes lényeget: a történelmi nagy időkben a lelkek felemelkedettségét s az ebből fakadó jócselekedetek fokozottabb gyakorlását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom