Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911-1913
1911. július
— 38 -évtizedeken át a rendes gyámdíj szükséglet teljes mértékben le fog kötni, a kért segély fedezeti forrásául nem jelölheti meg. Tekintettel azonban arra, hogy a folyamodó 22 éven át mint rendes lelkész működött egyházkerületünkben és hogy ő sem az országos tanítói sem az egyetemes egyházi nyugdíjintézetnek tagja nem lehet: az egyházkerületi pénzügyi bizottság méltányosnak Ítélné, hogy azon esetre, ha a folyamodó mint bécsi lelkész és hittanár a bécsi evang. egyházközség részéről semmiféle, vagy csak a régi egyetemes nyugdijintézeti évi nyugdíj összegnél kisebb nyugdíjban részesülhetne, az egyházkerület bizonyos évi segélyt biztosítson számára munkaképtelensége idejére. E segély összegéről azonban csak a bécsi egyházközség várható nyugdíjának ismerete alapján lehetne javaslatot tenni. A segélynek a folyamodó halála után özvegye javára való megszavazásáról is csak az esetben lehetne tárgyalni, ha a folyamodónak neje legalább a régi gyámoldai alapszabályok érvényességének idején a 9. § alapján gyámdíjjogosultnak lett volna tekinthető. Mindezek alapján az egyházkerületi pénzügyi bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti az egyházkerületi közgyűlés elé : Az egyházkerületi közgyűlés a kérelem érdemleges tárgyalása előtt felhívja a folyamodót arra, hogy a bécsi evang. egyházközségnek a folyamodó nyugdíjügyi viszonyairól szóló hivatalos bizonyítványát és az esketési bizonyítványt az egyházkerületi pénzügyi bizottsághoz terjessze be. 73. Számvevő a következő jelentést terjeszti elő az egyházközségi és egyházmegyei alapítványok alapító-leveleinek megvizsgálásáról. Miután az egyetemes közgyűlés az 1904. évi jegyzőkönyv 112. pontjában az alapítványokról szóló szabályrendeletet megállapította, egyházkerületi közgyűlésünk az 1906. évi jegyzőkönyv 58. pontjában felhívta az egyházmegyéket arra, hogy a kezelésük alatt lévő összes alapítványok és alapok jegyzékét küldjék be oly célból, hogy az alapítvány-természetű tőkéket megjelölvén, ezekről az alapító-levelek kiállíthatók legyenek. Az egyházmegyék és egyházközségek nagyobbrésze azonban nemcsak a jegyzékeket, hanem az alapító-leveleket is beterjesztette. A főtiszt, és mélt. püspök úr az utóbbiaknak megvizsgálására az egyházkerületi számvevőt hívta fel, aki ez utasításnak megfelelvén, a következőkben terjesztette elő az alapítványok rendezéséről szóló záró jelentését. A számvevő a beérkezett alapító-leveleket, illetőleg ezek másolatait az alapítványi szabályrendeletben előírt kellékek szempontjából megvizsgálta, a hibásakat vagy hiányosakat a megfelelő kifogások közlése mellett kiigazítás vagy helyesbbítés végett visszaküldötte, a szabályrendeletnek megfelelőeket cédulajegyzékbe foglalta, az egyházközségek tőkejegyzékei szerint hiányzó alapító-leveleket bekérte és immár örömmel jelentheti,
