Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910
1908. július
61 szerint“ állapította meg, hivassák fel az elnökség e másolatoknak és bejegyzéseknek az egyházmegyéhez való beterjesztésére, hogy az egyházközség megállapítását helyesbítse vagy jóváhagyja. c) Az 1906. nov. 4-i jegyzőkönyv III. pontjában említett Sál y János-féle 100 K és Kieker-féle 1000 K, melyek tanítói lak építésére adattak, alighanem szintén alapítványok, mert azok lehetnek akkor is, ha „a tőke idővel kamatjaival együtt felhasználható.“ 10. Veperd. 1 drb rendben. 11. Sopron. 163 drb nagyrészt rendben. a) „Artner Lipót-féle iskolai alapítványa.“ A végrendelet szerint szegény tanulók számára írópapiros szerzendő, még pedig: „an höchst dürftige Schüler und auch an Studenten ausgeteilt.“ Az alapító-levél VII. pontja szerint a jövedelem „szegény népiskolai tanulók számára beszerzendő tankönyvekre“ fordítandó. Ez a cél megváltoztatása és a kedvezményesek megszorítása, tehát a szabályrendelet 25 — 27. §-a szerint a felsőbb alapítványi hatóság jóváhagyása szükséges. b) Az „Árvahely-alap“ tőkéjéhez az 1902. évi „Kimutatás“ szerint csatolt 42 „hagyomány és adomány“ között nincsen külön néven nyilvántartandó alapítvány ? Van ott több 200—400 K-ás, egy 1000 K-ás tétel is. c) A „Boór Izsák és Erzsébet-féle tanszer-alapítvány“ alapító levelébe nincs bevezetve, hogy az alapító 1861-ben a tőkéhez újból 420 frt-ot adott. Lásd .Kimutatás“ (=K) 10 lap. Ugyanezen alapító-levélben megemlítendő, hogy az egyházközség az egységes tőkét a kettős célnak megfelelően kettéválasztotta, mert így az a nézet támadhatna, hogy az egész 1000 frt.-nyi (W. W.) tőke van meg az első alapítvány tőkéjében. Legjobb volna persze a két alapítványt ismét egyesíteni. d) Egyesíteni lehetne a „Bösenhofer Sámucl“-féle iskolai és templom-ala pítványokat, a „Braun Ferdinand“-féle népiskolai, képezdei ösztöndíj, líceumi ösztöndíj, karácsonyfa- és szegény-alapítványokat; a „Deccard Karolina“-féle templom-, szegény- és népiskolai alapítványokat. Az alapítóknak alig volt szándékukban az egységes tőke ilyetén feldarabolása, amely miatt az „Oertl János Károly “-féle templomi és iskolai alapítvány (lásd Kimutatás 121. sz. a.) mint egységes alapítvány, már a XVIII. században megszűnt és a tőke nagy része is kikerült az egyházközség kezelése alól és amely azután magával hozta az eredetileg egyenlő tőkéknek nagyon is egyenlőtlen emelkedését. Bösenhofer pl. az alapítványi tőke jövedelmének egyik és másik feléről intézkedett; a különválasztás után az egyik tőke 1118 K-ra, a másik (1907. végén) 4251 K-ra emelkedett. Bösenhofer és Deccard alapítók végrendelete is egy-egy egységes alapítványt említenek. Ellenben e) a „Rupprecht János“-féle ösztöndíj- és tanszeralapítványok és a „Ruppreelit Karolina“-féle árva- és szegény-alapítványok egybe vannak foglalva, holott az alapítók ezen többrendbeli alapítvány külön-külön kezelését és elszámolását kívánták, s hozzá két-két alapítványnak külön neve is van. Ez is mutatja, hogy
