Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910
1910. június
— 18 — és az iskolaszolgákon kívül öt theologiai akadémiai tanár. De a nyugdíjjogok tekintetében a tagok nemcsak e három csoportra oszlanak, hanem a theologiai akadémiai tanárok is külön két csoportra. Ezt egy kis történeti visszapillantással világítja meg. Midőn az egyetemes egyház 1898. január 1-jével nyugdíjintézetét életbeléptette és ennek szabályrendeletével (6. § a] pont) a hittanintézetek tanárait is belépésre kötelezte, a soproni theologiai intézet akkori tanárai (Poszvék S., Bancsó A. és Jausz V.) a főiskolai nyugdíjintézetnél már befizették volt a teljes beszámítható fizetésük után kivetett járulékaikat és ezzel teljes fizetésük erejéig szereztek nyugdíjjogot. Az egyházkerület nem kívánta a nyugdíjnak 800 koronányi, illetőleg az özvegyi gyámdíjnak 400 koronányi és a nevelési járuléknak 80, illetőleg 160 koronányi részét az egyetemes nyugdíjintézetre áthárítani, amivel az egyenkint évi 56 korona tagsági díjnak magára vállalása is járt volna, hanem ezen tagsági dijak fizetését az egyes tanárokra hagyván, kimondotta (1898. évi egyházkerületi jegyzőkönyv 285. pont), hogy e három tanárnak az egyetemes nyugdíjintézethez való tagsági jogát magánjogi viszonynak tekinti. E három tanár közül Poszvék Sándor nyugalomba vonulván a főiskolai nyugdíjintézet részéről járó illetményen kívül élvezi az egyetemes nyugdíjintézet által folyósított járandóságot is; kettő pedig Bancsó A. és Jausz V. mindmáig teljesítik azon fizetést, melyre az egyetemes nyugdíjintézet őket kötelezte. E két tanárra nézve tehát nyugdíjügyünknek az egyetemes nyugdíjintézetre való átruházásánál figyelembe kell venni ez utóbbi intézetnek régi, 1897. évi szabályrendeletét. (Zsigmondy gyűjteménye 50—60. oldal.) Az 1890. évben léptette életbe az egyházkerület a főiskolai nyugdíjintézetnek új szabályait (1899. évi egyházkerületi jegyzőkönyv 212. pontja és II. függelék; 1900. évi egyházkerületi jegyzőkönyv 107. pontja). Ezen szabályok 6. §-a egyrészt megerősíti az akkor alkalmazásban lévő három theologiai tanárnak az egyetemes nyugdíjintézethez való magánjogi viszonyát, másrészt az ezentúl alkalmazandó theologiai tanárokra nézve kimondja, hogy a főiskolai nyugdíjintézet nekik csak az egyetemes nyugdíjintézet részéről nyerendő összeggel kisebbített nyug- illetve gyámdíjat és neveltetési járulékot biztosítja. És az azóta alkalmazott három tanár, névszerint Payr S., Pröhle K. és Stráner V. tényleg csak a 800 koronával kisebbített beszámítható fizetésük után fizették be a szabályszerű díjakat. A főiskolai nyugdíjintézetnél tehát a beszámítható fizetés összege tekintetében külömbség van a két régebben és a három újabban alkalmazott tanár között, minden más tekintetben az öt tanárra egyformán vonatkoznak a szabályok. Az 1899. évben az egyetemes egyház (1899. évi egyetemes jegyzőkönyv 14. és 15. pontja) a theologiai akadémiai tanárok nyugdíjügyének rendezéséről szóló szabályrendeletet bocsátotta ki (Zsigmondy 60—62. oldal) és felhívta az egyházkerületet nyilatkozattételre, hogy az e szabályrendeletben biztosított kedvezményeket igénybe akarja-e venni saját theologiai tanárai
