Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907

1904

hathatós pártolására, annál is inkább, mert a gyámintézet nj alapszabályai épen a diakonissza-intézeteket is felvették a segélyezendő intézetek közé.

Ugyancsak az uj alapszabályok 3. §. d) alatt határozottan kimondják, hogy a gyámintézet személyeket adományokkal nem gyámolit, minek folytán a kérvényezni kivánó személyek, különösen pedig oly lelkész-özvegyek, kik az egyetemes nyugdíj intézettől nem kapnak özvegyi dijat, felhivatnak, hogy kérvényeiket csak oly fórumokhoz nyújtsák be, melyek személyeket is segélyezhetnek (Baldácsy-, Palló-alap kezelő bizottság, G. A. egyleti nöegyletek, stb.).

A közalapból az egyházkerületi pénzügyi bizottság, melynek elnöke kegyes volt engem is meghívni folyó évi január 25-iki ülésére, javaslatomra 20 kerületbeli gyülekezetnek 3205 koronát szavazott meg. (L. a részletezést a püspöki jelentés 25. oldalán.)

A némethoni Gusztáv Adolf egyletnek, szegény gyülekezeteink lelkes barátjának, egy nagy halottjáról is illik meleg részvéttel megemlékeznünk. Folyó évi május 31-én hunyt el 53. évében Jeruzsálemben, hová egy templom felszentelési ünnepélyére utazott, dr. Braun Frigyes főkonzisztoriális tanácsos, a württembergi G. A. főegyletnek elnöke, hazai egyházunknak lelkes barátja, kihez sohasem fordultam oly kérelemmel, — pedig szives jóindulatát gyakran vettem igénybe — melyet ö örömmel nem hallgatott volna meg. Tegyük le mi is a kegyes megemlékezés és a meleg hála koszorúját a Jeruzsálem melletti Sión hegyén ásott sírjára.

A G. A. egylettel való testvéri viszonyt a múlt évben is igyekeztünk a magunk részéről ápolni és fenntartani. Évközben nehány napot ismét Lipcsében töltvén, ellátogattam a központi elnökség nagyérdemű elnökéhez, dr. theol. Pank titkos egyházi tanácsoshoz és felkerestem a központi elnökség irodáját is. Mindenütt a legszivélyesebben fogadták a magyar vendéget. Ez alkalommal felmerült az az eszme, mely már a múlt század 70-es éveiben erősen foglalkoztatta a hazai evangélikus közvéleményt, hogy nem volna-e jó, ha gyámintézetünk szorosabb szervi összeköttetésbe lépne a G. A. egylettel. Szerény nézetem szerint mindkét rész csak nyerhetne ezáltal. Mi magyarok ezáltal a hatalmas világegylet ökumenikus jellegét határozottan kidomboritanók, mert eddig csak oly országos egyházak vannak vele szervi összefüggésben, melynek tagjai az indogerman nyelvcsaládhoz tartoznak. A mi belépésünkkel a nagy egylet igazán nemzetközi, ökumenikus jelleget öltene. Másrészt mi is sokat nyernénk. Többé nem mint kéregetők járulnánk a G. A. egylethez, hanem mint egyenjogú tagok. Képviselve volnánk az egylet vezetésében, a fel-fel merülő bizalmatlanság felhőit a személyes érintkezés hamar eltüntetné és szegény gyülekezeteink bizonyára még nagyobb külföldi segélyben részesülnének. E mellett semmikép sem kellene attól tartanunk, hogy magyar nemzeti tekintetben kárt vallunk ily szorosabb csatlakozás által. Biztos vagyok benne, hogy nemzeti és egyházi különállásunk az esetleges egyesülésnél tekintetbe vétetnék és bizonyos előjogok biztosíttatnának számunkra. így azután az