Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1901
verse alapján épületes beszédet tartott, mely láthatólag jé hatást gyakorolt a hallgatóságra. » 1. Az istenitisztelet végeztével órai szünet után az egyházmegyék és tanintézetek küldöttei ismét a templomban gyülekezvén össze, kér. felügyelő ur Öméltósága a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés ! Az örökké élő időnek megint egy rövid szaka repült el felettünk, a múlt évben Gyünkön tartott egyházkerületi gyűlésünk óta. A végetlen időnek ezen parányi része azonban a mi rövid életünknek már jelentékeny határát teszi ki. A rohanva haladás-és fejlődés korszakát éljük. A politikai áramlatok, a világesemények és a hatalmak érdekei folytonos változást idéznek elő úgy a népek mint egyeseknél. — Mig a művészet, ipar, gazdaság és egyéb alkotások feltartőztathatlanul, óriási lépésekkel mennek el,őre, addig az erkölcsi világ egyik végletből a másikba esik. Sőt néhol a szabad gondolatokat békóba akarja verni az önző érdek, másutt pedig féktelenségben akar tobzódni. Az emberek egy részének 4 mai haladás még mindig lassú. Szeretne minden létezőt lerombolni. A mostani államrendet — mint szerinte : minden bajnak kútfejét — felforgatni. A hitet, a vallást széttépni és egy — az ő fejében megtermett, általa ideálisnak tartott, nekünk azonban éppen nem annak látszó — állapotot teremteni. Az emberiség más részének pedig a mai szabadság is sok. Azt állítja, hogy az állam túlságosan szabadelvű intézményeket alkotott és ezek az ő ezéljainak utjokat álljuk. Tehát ezek is változást akarnak. Szeretnék a középkort visszaállítani. A hatalmát, a vagyont : minél kevesebb egyén’ vagy osztálynak juttatni és csak olyanok birtokában látni, akik az ő nézeteiket helyeslik s uralmukat elősegítik. Kívánnak egy engedelmes, mindenben az ő czéljaiknak szolgáló, más gondolatokkal nem is foglalkozó tömeget, amelyen az általuk megteremteni óhajtott kiváltságos osztály korlátlanul uralkodhassék. Es mindent, ami ezen törekvést akadályozza, eltiporni leghőbb vágyuk. Nézetem szerint : egyik irány sem fog győzni. Hanem a két egymással tökéletesen ellenkező czélra törekvő, egymással csak az elégedetlenségben osztozó \elem között — a gondolatszabadságot, de azért a meg levő államrendet is tisztelő és neki engedelmeskedő irány éri el leginkább az általa óhajtott eredményt : a békés haladást. A fentebb jelzett indokból, a középkort és hatalmak megszilárdítását óhajtó, annak általánosítására törekvő klerikálisok részéről mindinkább erősbülő tevékenység és nyomás fejtetik ki, a szabadelvű irányt képviselő, a
