Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1902
5 Hazánkat sok nagy kérdés megoldása foglalkoztatja jelenleg is. Ezek közül csak kettőt említek itt, melyek bennünket különösen érdekelnek, t. i. a kivándorlást és a protestáns egyházak gyengülését. Mindegyik erősen akadályozza a magyar nemzeti állam kiépítését, inig függőben marad. Jól megoldva pedig: annak hatalmas erőforrása leend. Igyekezzünk e két kérdést vizsgálni. A kivándorlás hazánkat a teremtő munkaerőtől fosztja meg. Azt a külföld javára értékesíti. Ezáltal hazánk földmívelése és egyes kézi iparágai hátrányt szenvednek. Hanyatlás áll be. A drágábbá vált kézi erőt ugyan géppel igyekeznek pótolni, a. kézi ipar termékeit pedig külföldi gyári készítményekkel. Mindezekért a pénz külföldre vándorol és nem a mi munkásaink kapják. Igaz! a kivándorlottak küldenek haza pénzt, de ez nincsen arányban az általuk idegenben teljesített munka értékével, melyet idehaza végezve hazánk mezőgazdasága, ipara fejlődnék egyrészt, másrészt a sűrűbb népességtöbbet fogyasztana az idehaza előállított termékekből. Természetesen, a nagyobb mennyiségben elfogyasztott hazai terméknek több értéke szintén a nemzeti vagyont gyarapítaná. E szerint .a mi veszteségünk kétszeres. Mert elveszitjük a termelő munkaerőt, az embert, másodszor az ember által előállított termékeket, melyek értéke azon ország javára esik, ahol előállittattak. Továbbá elveszitjük részben az idehaza való fogyasztás előnyeit, nagyobb felesleget kénytclenittetvén külföldön elhelyezni, amelyért bizonyára kevesebbet kapunk, minthogy azokból a mai védvámos rendszer mellett a vám összegét le kell vonnunk, melyet leginkább a termelőnek kell viselni; azaz áruját annyival olcsóbban adni, a nagy verseny miatt. Előnyünkre látszik szolgálni az, hogy a szegény, de szorgalmas munkások hazaküldött filléreiken itthon birtokot, házat vesznek. De azt ők — ha mindent tekintetbe veszünk — nagyon is drágán fizetik meg. Mert azon egyének, kik hosszabb külföldi tartózkodás után, amelyre okvetlen szükségük van, hogy számbavehető összeget gyüjthessenek, jönnek vissza, mire régi hazájokba érnek, nagy részük testileg, lelkileg rokkanté válik. A nemzetnek nem képezik többé erélyes munkabíró elemét, hanem nyugalomba vonult kényelmes polgárát, aki többé nem tud termelni, csak a készet fogyasztani. Es milyen változáson megy át lelkülete ? Elveszti lángoló hazaszeretetét, mely többé nem hevíti, csak mérséketlen melegíti. Az ilyen langy melegség pedig még nagyot sohasem alkotott ! A hazaérkezett kivándorló többé nem lelkesül kiolthatatlanul nagy czélokért, nemzeti ábrándért: független, hatalmas magyar hazáért . . . hanem megelégszik egy jóltáplált rendben tartott, nemzetközi kegyből élő Magyarországgal.
