Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907

1907

T„ így a tanítók, tanítónők, tanárok fizetése kiegészítéssel, ötödéves korpótlékkal, illetőleg a felsőbb leányiskolái tanítónők és középiskolai tanároknál még személyi pótlékkal is mint államsegéllyel emelkedést mutat.

Sajnáljuk, hogy ugyanezt nem mondhatjuk el a lelkészek javadalmáról A. lelkészek is. Ezek fizetése az 1898-ik XIV. t.-cz. értelmében most is csak 1600 korojavadalma, náig nyer az állami pénztárból kiegészítést. Nyugdijuk egyházkerületünkben az egyetemes nyugdij-intézetnél 800 K, a kér. gyámoldánál 420 K, összesen legfeljebb 1220 koronáig emelkedhetik. Ötödéves kor- és személyi pótlékról szó sincs. Ök munkálkodnak ez idő szerint hazánkban, tekintve akadémiai, egyetemi képzettségüket, az összes világi és egyházi tisztviselők között a legalacsonyabb évdij mellett.

És pedig minden elfogulatlan gondolkodónak be kell vallania, hogy a lelkészek igen fontos közérdekű feladat betöltésén fáradoznak. Vallás nélkül nem volt a múltban, nem áll fenn most sem társadalom, nincs nemzet. A vallás az erkölcsi érzésnek nélkülözhetlen őrizője, ápolója, s mint a költő joggal mondja: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs“. A lelkész, mint a vallás szolgája, mint a hit szent tüzének élesztője, hűségre tanítja a népet az igazsághoz, az istenfélelemre, emberszeretetre oktatással tanít a mások iránti kötelesség teljesítésére. A vallás nemesitő, jóra vezérlő hatása és a lelkészek ennek emelésénél kifejtett buzgó munkássága nélkül a társadalomban a belső békességet a mindenek harcza mindenek ellen váltaná fel. Itt is áll az igazság, hogy: „A munkás méltó az ő jutalmára“.

Indokolt azon óhajtás, hogy az egyház, a társadalom egyesült jóakarattal munkáljanak közre a lelkész anyagi helyzetének az idöviszonyokhoz mérten javításán s ne engedjék, hogy az ön- és családfentartás gondjai alatt letörve, tiszte igazságának betöltésében meglankadjon.

Nagyon méltányos volna a lelkészeknél is a fizetésnek legalább 2400 koronáig kiegészítése, az ötödéves korpótlék és a nyugdíjnak a fizetéssel arányban megállapítása.

8- A gyülekezetek részéről az alapítványoknak, alapoknak a szabályrendelet értelmében kimutatása, az alapítólevelek kiállítása még mindig folyamatban van. Ezen ügy rendezésénél némi félreértés, zavar forog fenn s ennek eloszlatása az egyetemes közgyűlésnek lesz feladata. Az alapítványokról szóló szabályrendelet 23. §-a értelmében ugyanis az alapítványi hatóság az alapítólevélnek két hitelesített másolatát küldi be a püspökhöz, ki az egyik pél— 7 -és közoktatásügyi miniszterhez terjeszti fel.

Az 1905. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 75. pontja alatt fel- Az alapithivja az egyházkerületeket, hogy az alapító-levelek kormányhatósági jóvá- '’íi“3lo.voIek

felterieszhagyás alá felterjesztését tagadják meg. E szabályrendelettel és egyetemes tégc közgyűlési határozattal szemben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium pedig az alapitódevélnek — megerősítés végett — három eredeti példányban felterjesztését követeli. Végül a bíróság a letétben levő, közjegyzői okirattal