Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1906
50 A gimnázium kiegészítése. Már a múlt évben előadtam, miképen merült fel a kiegészítés eszméje, itt csupán a további fejleményt vázolom. Az iskolai nagybizottság, miután Bonyhád nagyközség 4000 korona, a bonyhádi takarékpénztár 1000 korona szubvencziót biztosított, a bonyhádi segélyegylet 20.000 korona, egyesek pedig 54.547 korona tőkét ajánlottak, 1905 január 23-án, később pedig 1905 junius 20-án tette tanácskozás tárgyává a kiegészítés ügyét, amely 1905 junius 22-én került az esperességi gyűlés elé. Ez a gyűlés a gimnázium kiegészítését elhatározta, de mivel az idő előre fialadt, kimondta azt is, hogy az V. osztály 1906—7. évben nyittassák meg. Ez a határozat úgy a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület, valamint a magyarországi ág. hitv. evang. egyet, egyház közgyűlése előtt kedvező elintézést nyert. Az iskolai nagybizottság 1906. évi április 3-án tartotta meg nagyfontosságu gyűlését, melyen kimondta, hogy az V. osztályt 1906. évi szeptember 1-én megnyitja, egyúttal pedig megtette mindazokat az intézkedéseket, melyek az V. osztály megnyitásával összefüggenek: gondoskodott az uj osztály elhelyezéséről és felszereléséről, továbbá két tanári állás szervezéséről. A kiegészítés és az V. osztály megnyitása tárgyában hozott határozat a magas tanügyi kormánynak bejelentetett. Az iskola története a 100-ik évben hozott határozatokkal és a már is foganatosított intézkedésekkel méltó befejezést nyert. Nagy azért a mi örömünk, de valamint a legtöbb öröm, úgy a mienk sem lehetett teljes, mert a küzdelem közepette elvesztettük egyik leghívebb támaszunkat, iskolánk egyik legigazibb barátját: dr. Pót Padó gimnáziumi felügyelőt, akit a Mindenható 1906 április 14-én elszólitott az élők sorából. Dr. Pót Radó, mint az intézet egykori tanítványa, a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett a gimnázium iránt. Amióta mint gyakorló orvos Bonyhádon letelepedett, tevékeny részt vett az intézet felvirágoztatásának munkájából. Mintegy 30 év óta helyet foglalt minden bizottságban ; volt a pénzügyi bizottságnak elnöke, az iskolai kisbizottságnak elnöke, legutoljára pedig a gimnázium felügyelői állását töltötte be nemes ambiczióval és azzal az erős elhatározással, hogy csak akkor fog megpihenni, amikor a „bonyhádi főgimnázium“ jövőjét teljesen biztosítva látja. Az isteni gondviselés megengedte érnie azt az örömöt, hogy az iskolai nagybizottság kimondja az V. osztály megnyitását, azonban szemei csak távolról gyönyörködhettek a képzeletben élő alkotásban ; elköltözött, mielőtt az ige testet öltött volna. Elhagyott bennünket, elhagyta kedves iskoláját és mi bánatos szívvel kisértük utolsó útjára, kérve a Mindenhatót: adjon a megboldogultnak örök nyugodalmat, adjon intézetünknek hozzá hasonló igaz barátokat ! Ezen kis kitérés után a főgimnázium kérdéséről még csak annyit említek meg, hogy a jövő tanév elején, mikor az intézet 101-ik évébe lép, a fenntartó testület kettős ünnepet ül : megünnepli az intézet százéves fennállását és megünnepli az V. osztály felállításával az intézetnek főgimnáziummá leendő kiegészítését.
