Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1906
Róbert, Reich Sándor, Stanó Sándor, Schleining Vilmos, Czipott Áron, Szabó János, Schöpf Gyula, Kracher György, Hesz Mihály, Wallandt Károlyi Kring Miklós lelkészek; Sass László, Hánzely János, Szentiványi Miklós, Grünwald János, Linde Gyula, Martin György, Becht Konrád, Lehmann János. A soproni tanári kar részéröl: Bancsó Antal, Jausz Vilmos, Papp József. Felsölövöi tanári kar részéröl: Dr. Magyar Győző. Bonyhádi gimnázium részéröl: Gyalog István igazgató, Fáik Henrik, Forberger László, Beke Andor, Fridrich János. A tanítók képviseletében: Szollár István, Szutter Dániel, Schäfer Mihály, Molnár János, Purt Gyula, Hoffmann Samu, Winekker János, Hátz Sámuel, Purt Gusztáv, ifj. Kring Gyula, Kinkel György, Kiss Sándor, Fittler Henrik, Kirchner Lajos, Pflug István, Hammer József, Coriary István, Hátz József, Haiszer Henrik, Szauervein Jakab, Schad János tanítók. Mely alkalommal: Az egyházmegyék és tanintézetek küldötteiből s a helybeli hivekből álló szépszámú közönség az egyházkerületi elnökség vezetése alatt reggel 8 órakor a templomban gyámintézeti istenitisztelet tartása végett gyülekezvén össze, az ünnepi ének elhangzása után az egyházker. e. főjegyző az oltár előtt imát mondott és szent igéket olvasott, Haffner Vilmos mekényesi lelkész pedig a szószéken Luk. 12, 49. verse alapján lelkes beszédet tartott. 1. A gyámintézeti istenitisztelet végeztével 1/i órai szünet után az egyházmegyék és tanintézetek képviselői ismét a templomban gyülekezvén össze, ahol méltóságos ihászi Ihász Lajos egyházkerületi felügyelő ur a közgyűlést következő tanulságos beszéddel nyitotta meg : Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés ! Megint egy, eseményekben gazdag év repült el felettünk ... Ha mérlegeljük mindamaz érdekes, nagy kihatású, fordulatokban bővelkedő tényeket, melyek ezen elmúlt év folytán történtek, szinte kedvünk támad : azokkal foglalkozni. De még sem tesszük azt ! Mert ezeket a nagyhorderejű eseményeket mindenki más szemüvegen át nézi ... Az egyik nagyítva, a másik kicsinyítve látja azokat. Eszerint hatásukat is ki-ki nagyobbnak vagy kisebbnek képzeli. Tehát hagyjuk el a bírálatot ! ítélkezzék felette a történelem ! az akármiként bírálja : nem támaszt disharmoniát a protestánsok közt. Nekünk pedig ennek elkerülése — a fő dolog. Mi csak addig tarthatjuk meg súlyúnkat, ameddig egyöntetűen cselekszünk. Ha a széthúzás, az egyenetlenkedés befészkeli magát közénk: akkor jelentéktelen tényezőkké válunk és csak ellenségeinknek szerzünk örömöt. Igyekezzünk inkább az evangéliumi igazságokkal hatni, melyek a mi vallásunknak alapját képezik. És ne engedjük, hogy híveink magukat, a ma rolia-
