Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900
1899
6 Ezt van hivatva tanúsítani most is egyházkerületünk oly értelmű határozatával, melyben a honfiúi fájdalom a trónt és a hazát ért nagy veszteség felett s a fogyhatlan tisztelet a megdicsöült királyné emléke iránt hü kifejezést nyer. A Mindenható végzéséből, a mint fájdalommal kezdtük meg: gyászszal kellett a közigazgatási évet be is fejeznünk. A világi elnök széke, melyen egyházkerületi közgyűlésünk megszokta a lelkes felügyelőt, a tárgyalások avatott vezetőjét látni : most üres. Kit mindannyiszor örömmel üdvözöltünk az elnöki helyen: azt nem más irányú elfoglaltság tartja vissza; hisz az ő legkedvesebb munkatere mindig az egyház volt. Nem betegség zárja el tőlünk; ő a vallás hivó szavára, mig mozdulni birt, egészségének roncsaival is megjelent az egyház hajójának fedélzetén. Szentmártoni Radó Kálmán, a szeretett egyházkerületi felügyelő a halál révén vett végbucsut tőlünk. Keble, melyben lelkesedés lángolt, a túlvilág követének érintésére megszűnt dobogni. Ajkán a szónak gyújtó varázsa elhalt; ő a nemes küzdtérről, melyen annyi diadalt vívott ki, a minden halandók utján őseinek néma sírboltjába tért. A veszteség tudatával emlékezünk róla. Érezzük, hogy ő benne az élet színteréről hatalmas tetterő, a közérdeknek vezéri tisztre hivatott s győzni szokott bajnoka távozott. A legnemesb szenvedély, a munkaszomj ragadta, a közhasznú tevékenység volt eleme. Élete hasonlított a szövétnekhez, mely hogy minél szélesb körre áraszthasson irányt mutató fényt: önmagát emészti fel. Eltemettük, köztisztelettől környezett családjával együtt gyászoljuk. A most végződött gyászünnepély szónoka megható beszédében hiven tolmácsolta érzelmeinket. Megnyitandó egyházkerületi közgyűlésünkre is a kegyelet feladatának teljesítése vár. Az elhunyt felügyelő távozásával nemcsak bánatot hagyott itt számunkra, hanem a közügyek szolgálatában töltött érdemekkel koszoruszott élet emlékét is. Kiváló talentuma, törhetlen buzgalma, férfias jelleme, áldozatkészsége hazáért, egyházért, csillag, mely nem hanyatlik a sir mélyébe, hanem ott ragyog az emlékezet egén. Hiven a családi ereklyéhez a vallás szeretethez, mig élt szivén hordá egyházának sorsát, méltó, hogy az egyház is hálás szeretettel őrizze, áldja a meghaltnak nevét. Közigazgatási ügyeinket illetőleg, egyházkerületünk, hála a gond viselésnek, ismét megküzdött egy év nehézségeivel s elvégezte ezen időre szólott feladatát. A teljesített munkáról, az előfordult mozzanatokról a püspöki jelentés s a szakbizottságok jegyzőkönyvei számolnak be a közgyűlés előtt. Hogyha az egyházi viszonyokat elfogulatlan figyelemmel vizsgáljuk: távolról sem mondhatjuk, hogy a jövő biztosítására mindent megtettünk, és most már a gond. a munka pihenhet. Ellenkezőleg, annak a versenynek, a melyre culturalis téren intézményeink fentartásával, fejlesztésével, az egyház-politikai törvények
