Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900

1895

fi

Ezenkívül a hitbuzgóság emelése és a valláserkölcsi nevelés szempontjából meg kell ragadni minden alkalmat, hogy biztosítsuk azon jövőt, a melyet egyházunk számára óhajtunk. Nem kételkedem, hogy a nt. lelkészi kar át fogja érezni magasztos hivatását és meg fog felelni mind azon reményeknek, a melyeket egyházunk érdeke az ő tetterejükhöz és apostoli buzgalmukhoz csatol.

Be kell továbbá jelentenem azon örvendetes mozzanatot is főt. egyh. kér. közgyűlés, hogy soproni főiskolánk, egyházkerületünknek ezen féltett kincse az egyházkerület áldozatkészsége folytán és az állam hozzájárulásával megépült, és a múlt tanév már ezen újonnan épült iskolában folyt le a legszebb sikerrel.

Másik két tanintézete egyházkerületünknek, a felső-lövői és bonyhádi, fennállásuk jubilárisjévét ünnepelték és őszinte örömömre szolgál constatálni, hogy úgy egyházunk hitbuzgó tagjai, valamint maga a kor mány ezen egyházi ünnepélyünk alkalmával iskoláink iránti jóakaratuknak méltó kifejezést adtak.

Továbbá tudatom a főt. egyh. kerülettel, hogy a zsin. törvényeknek megfelelve, egyházkerületünk tegy esperessége, a fehérkomáromi, átcsatoltatván a dunáninneni egyh. kerülethez s ezzel a százados kötelék, mely az egyh. kér. és ezen egyházmegye közt fennállott, törvény alapján megszűnvén, elnöktársammal együtt az egyh. kér. kötelékéből ezen egyházmegyét elbocsátottuk. Százados kötelék szakadt meg a dunántúli egyh. kér. és a fehér-komáromi esperesség között. De ha fájt nekünk, fájt nekik is a válás, mindegyikünk tudta, hogy azt egyetemes egyházunk és hazánk iránti kötelesség tette szükségessé és ez nyújtott megnyugvást.

A dunáninneni egyh. kér. felügyelőjének beiktatásán egyházkerületünk több tagjával szerencsém volt megjelenni és rokon érzelmeinket a testvér egyh. kér. ezen ünnepélyén kifejeztük.

Tudatom továbbá az egyházi administratiót legközelebbről érdeklő mozzanatot, miszerint több vármegye hatósága megkereste az egyh kér. elnökségét, hogy a polg. anyakönyvek vezetésére engedélyt adjunk az ev. tanítóknak. Ez is elsősorban a főt. egyházker. hatáskörébe tartozott volna. Tudva azonban azt, hogy prot. egyházunk a haza és nemzet érdekében mindenkor lelkesülni és áldozni tanít, a szentesített törvények iránti tiszteietet hirdeti, s a maga érdekeit a haza érdekével mindig azonosítani tudta: azon meggyőződésben, hogy ha az állami törvények végrehajtásánál egy egyházi tisztviselőre szükség van, az egyh. kér. nem tagadja meg beleegyezését, hogy ez az állami anyakönyvek vezetését át vehesse : ezen reményben elnöktársammal együtt a törvényhatóságok megkeresésére, mindazon tanítói állásoknál, a hol meggyőződést szereztünk, hogy a tanító első hivatása, a népoktatás elhanyagolása nélkül az anyakönyvvezetöi teendőket elvégezheti — az egyh. kér. utólagos jóváhagyásának reményében — az engedélyt megadtuk. Főt. egyh. kér. közgyűlés, talán vannak az igen t. egyh. kér. képviselők