Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880-1889
1889
törekvés ; ott a lelkiismeret szava elhal s az erkölcsi hivatását megtagadott ember önzö testi vágyak nyomorult rabja lesz. — Ezért kell védeni a vallást, a fájdalomnak ikertestvérét, s gyógyító orvosát, kit a föld nem nélkülözhet, mig rajta a fájdalom megterem. Hogy a lélek szent czéljához közelebb juthasson : szabadságra is van szüksége, mely igaz értelmében uralkodás az indulatok felett, kibontakozás az előítéletek bilincseiből, jog az igazság keresésére és kimondására mindenütt. E jog a léleknek szárnya, mely nélkül tehetetlenül porba hull. Ha a kutató észt mindenfelől tilalom verdesi: akkor bevágva a haladás útja, a mivelődést babona fojtja el, a lelkesedést a jóért, igazért benső meghasonlás, vagy az érzékiség bálványozása váltja fel. Csak a szabadságnak : az égtől nyert elidegeníthetlen tulajdonának birtokában fejtheti ki a lélek erejét, végezheti nagy feladatát: a töké. letesbülést. Ennek őrzésére int Pál; a nagy apostol is: „A szabadságban, mellyel a Krisztus megszabadított, megállj atok s ne kötelezzétek magatokat újra a szolgaságnak igájával!“ *) De, hogy az ember mind jobban megközelíthesse Istennek országát, a melynek hivatott polgára, hogy folyton gyarapodhassék az igazság ismeretében, a mi szabadságának is alapja, lankadatlanul kell törekednie a felvilágosodás mindig nagyobb mértékére. A miveltség hatalom s más részről meg vagyon Írva, hogy: „elvesz a nép, mely tudomány nélkül való.“ **) A mivelődés űzi szét, mint kelő nap az éjt, a tudatlanság sötét ködét s mutat az észnek uj és hozzá méltó munkatért. Ennek fénye deríti fel mindig tisztábban az isteni bölcsesség nyomait az életben és tanítja elismerni az emberi méltóságot nemcsak a hatalmason, de a kolduson is. Az értelem világossága oszlatja a gyanút, elfogultságot s a bizalom kötelékeivel vonja közelebb az embert embertársaihoz. Megczáfolhatlan igazság, hogy az emberiség szomja a szabadság s világosság után idézte a hiijavítást elő és ezeknek hűséges védelme biztosítja a protestáns egyházaknak a létjogot. Igaz, hogy a nagy eszmék megvalósításához ingyen nem jut el a világ soha. Ez sok áldozatot követel könyben, vérben. Mint künn a csemete a viharok ostroma alatt ver mély gyökeret s emeli koronáját a magasba : épen úgy mind az a mi szent és igaz csak a megújított támadások tüzében nyeri meg hódító fényét, a védelméhez fűződő szenvedések emléke szenteli meg s ád nekik nagy értéket az unokák előtt. Ezt hirdeti maga ama nagy tanító: a világtörténet. A protestáns egyházaknak is a lelki szabadságért, felvilágosodásért sok nehéz harczot kellett vivniok. Végre a korszellem letette a fegyvert s átvette tőlük jelszókul a nagy elveket, mert bebizonyult, hogy a szabadság nem felforgató vihar, hanem éltető elem, mely mint az üdítő szellő, a nevelő harmat tovább hatol s élénk szellemi versenyt kelt mindenütt. lm, *) Galat. 5. r. 1. v. **) Hős. 4. r. 6. v.
