Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880-1889

1887

7

ajándékot, melynél becsesebbet az egyház nem adhatna, mert épen a biblia volt ötven éven át lábainak szövétnelce, ösvényének világossága. Ez volt azon tenger, melybe lemerült, hogy onnan a hívek buzgóságának kincseket hozzon fel. — Lelki örömmel hallja világi férfiú ajkairól a biblia dicsőítését, mint annak bizonyságát, hogy világi uraink az egyetemes papság eszméjét nemcsak ily ünnep alkalmával akarják mutatni, hanem az életben is megvalósítják.

Főtisztelendő Czékus István ur, a tiszai ág. h. evang. egyházkerület püspöke, „a magas Kárpátok bérczeinek lábától jött el, hogy egyrészről baráti szeretetének, másrészről az érdem iránti nagyra becsülésének adjon kifejezést és átadja a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület üdvözlő iratát, mely a Miskolczon aug. 10-én tartott gyűlésen egyhangúlag és közlelkesedéssel fogadtatott el. Felolvassa kerületének üdvözletét, mely kegyelettel említi fel, hogy szeretett főpásztora, épen tőle, az ünneplő püspök úrtól nyerte kanonszerü felavatását, örömmel mutat azon a szív és lélek ugyanazonosságából folyó tényre, hogy a dunántúli és tiszai egyházkerületek legtöbbnyire találkoznak s karöltve haladnak az egyházi téren felmerülő elvi kérdésekben. Kiemeli püspök urnák, mint vezérmunkásnak érdemeit, melyek biztosítják számára az aranynál s gyémántnál dicsőbb jutalmat : az igaz szeretet s a közelismerés önkéntes áldozatát.

Főtisztelendő püspök ur a tiszai és dunántúli ev. egyházkerületek közötti szoros kapcsolatnak kifejezését látja az átiratban és különösen örömét nyilvánítja a felett, hogy ezt üdvözlő püspöktársa személyesen hozta el. Megjelenésében ez ünnepélyen a barátság s testvériség megújulását tekinti s a mindenható áldását kéri reá.

Főtisztelendő Pap Gábor ur, a dunántúli ev. ref. egyházkerület püspöke, kiemeli, hogy a két prot. felekezet egy és ugyanazon törzsnek: a lelkiismereti szabadság s meggyőződés törzsének kettős ága, melyek az idők folyamában elhajlottak ugyan, de lombozataik ma már testvérileg összeborulnak ismét. Ezen tényből kifolyólag a ref. egyházkerület indíttatva érzé magát a testvér-egyházkerületnek örömünnepén küldöttségileg részt venni s a valódi érdem oltárára az elismerés adóját letenni. Kéri a kegyelem Istenét, hogy jubiláló püspök urat, ki az egyház és a haza szent ügyének zászlója alatt félszázadon át oly lelkesülten s tiszteletet parancsoló eredménynyel harczolt, mindig a felekezetek közötti béke