Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880-1889

1885

O

Mely alkalommal :

1. Az ünnepélyes karének elhangzása után Ritter István esperes buzgó imában kéri Isten áldását és kegyelmét a királyra, hazánkra, anyaszentegyházunkra, és különösen ezen az egyház és a vallás dolgainak előbbvitelére távol vidékekről egybegyülekezett gyűlésre.

Ezen ima után Horváth Sándor esperes lélekemelő szónoklatban ecseteli a gyámintézet iránt való kötelmeinket, s ez intézetet minden protestáns atyánkfiának pártfogásába ajánlván, az Isten dicsőitésére egybesereglett hiveket szeretetadójuk lerovására buzdítja fel.

Félórai szünet után Káldy Gyula egyházkerületi felügyelő ur a közgyűlést következő beszéddel nyitja meg:

Üdvözlöm az egyházkerületnek világi és egyházi tagjait, kik a szokott buzgósággal közügyeink tárgyalására ez alkalommal is megjelenni méltóztattak. — Nekem egyik feladatom az idő jeleit, a kor követelményeit figyelemmel kisérni, azokról e helyen jelentést tenni s azokra hitsorsosaim becses figyelmét felhivni. — Rövid hivataloskodásom alatt csak borulásról tehettem jelentést, ma azonban egy fénysugár töri keresztül a borút s a derülés reményére jogosít. Értem, hogy a főrendiház újraszervezésénél a hazai protestáns felekezetek képviseltetése törvénybe iktattatott. Lehetnek eltérők a nézetek a képviseltetés módozatai iránt, de ha elfogulatlanul, félre téve a politikai pártszempontokat, bíráljuk e kérdést, tagadhatatlan, hogy a vallás- és jogegyenlöségi törvény holt betűje ez esetben életet nyert és ténnyé vált s oly jognak jutottunk birtokába, melyre sem eleink, sem mi nem is gondoltunk; de végre is, nem birunk a jogok oly bőségével, hogy azokat könnyedén visszautasithatnók. — Uraim ! mindezeknél fogva igazságtalanok lennénk, ha elismerésünket ki nem fejeznők azon férfiú iránt, ki e törvényt kezdeményezte; mulasztást követnénk el, ha köszönetünket nem nyilvánitanók a törvényhozás mindkét házának, hogy e törvényt ritka egyértelműséggel meghozta; az alattvalói kötelesség és hűség ellen vétenénk, ha felséges urunk és királyunk iránt érzett mély hálánknak szavakat nem adnánk, a ki midőn e törvényt szentesité, csak egy uj biztosítékát adta annak, hogy nemes, valódi királyi szivében van hely magyar prot. alattvalói számára is fentartva. Midőn a mindenhatónak áldását kérem még hosszú időre terjedendő uralkodása alatt felkent fejére, azon mindanynyiunk által vallott meggyőződésnek adok kifejezést, hogy az ő nagy neve nemcsak nemzetünk történetének, de a magyar protestantismus történelmének lapjain is a szeretet aranybetüivel lesz kitörölhetlenül feljegyezve!

Van a kornak egy követelménye, t. i. hogy a zsinat megtartását a közegyház javának koczkáztatása nélkül továbbra el nem odázhatjuk ; ha egyéb ok nem volna is, már az elegendő ok, hogy erre most van a legkedvezőbb alkalom, mert a jelenlegi kormánytól inkább jóakaratu támogatást, mint roszakaratú akadékoskodást várhatunk. — De vannak