Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880-1889
1883
11 tudósok nevöknek dicsőséget, közülök sokan, igen sokan halhatatlanságot szereztek. Ha egyáltalán lehet szó hanyatlásról, úgy az okot az állami tanrendszerben vélem feltalálhatni, melyhez, hogy ifjaink a felsőbb iskolákat látogathassák, nekünk is kellett alkalmazkodni. Kísérleti kapkodás jellemzi ezt ; a reál- és humán-iskolák feladatának összezavarásából származott ezen tömő, magoltató rendszer, mely a tananyag nagy tömegével csak az emlékező tehetséget terheli, de sem a tanárnak, sem a tanítványnak az anyag belső feldolgozására időt nem engedve, a felfogási, gondolkozási és ítélő képességet kimüveletlenül hagyja. Hogy a magas tanügyi kormány sincs az eredménynyel megelégedve, jele, hogy egy uj tanrendszer kidolgoztatásán fáradozik, lesz-e sikere ? az a jövő titka. De bármi legyen ezen munkálkodás eredménye, szerény véleményem szerint, alkalmaznunk kell még meglevő önkormányzati jogunknál fogva az országos törvény keretén belől, a régi protest, középiskolák jónak bizonyult paedagogiai elvét, hogy „non multa sed multum“. Különös figyelmet kell fordítanunk a klassikai nyelvek tanítására, de a fősúly ne ezen nyelvek philologiájának s nyelvtani szabályok gépies betanítására legyen fektetve, hanem magának a nyelvnek megtanulására, hogy az ifjúság ne fordításokból, de önerejéből legyen képes a klassicitás szépségeit megismerni, elsajátítva az irály tömörségét s a gondolatok szabatos kifejejezését, — s nem fogjuk többé hallani a panaszt, hogy az ifjúság a klassikus nyelvek tanulásával haszontalanul tölti el idejét. Különös figyelmet kell fordítanunk általában a történelemnek, különösen a hazai történetnek meghamisitatlan tanítására. Hangsúlyoznom kell a hamisítatlan szót, mert a hazai történetirodalomban oly irány is kezd mutatkozni, mely a tudományos kutatás örve alatt a történeti igazságot is arcul ütni merészkedik. Különös gondot kell fordítanunk a történelem tanítására azért, mert ez egyike a leghathatósb eszközöknek az ifjak jellemének képzésére, kidomboritására, az ifjulelkekben eszmények teremtésére s majd az egyedüli eszköz a fogékony ifjuszivekben a hazaszeretet szent tüzét úgy meggyujtani, hogy az még a késő aggkorban se birjon kihamvadni. Végre ne szorítsuk ki középiskoláinkból a philosophiai tantárgyakat, biztosítsuk számukra az őket megillető helyet; mert elengedhetlen feltételnek tekintem, hogy ifjaink a felsőbb tanintézetekben eredménynyel végezhessék tanulmányaikat, miszerint azokba már gondolkozó, iskolázott elmével lépjenek. Ha látni fogja a közvélemény, hogy mi nem blazirt világpolgárokat, felületes encyclopaedistákat nevelünk, nem fog a féltékenység és elfogultság szavára hallgatni, hanem gazságot fog nekünk szolgáltatni. Hittani intézetünket teljesen főtiszt, elnöktársam hatáskörébe tartozónak tekintem, nekem csak az lehet feladatom, hogy együttesen arra ügyeljünk, hogy abba oly ifjak fel ne vétessenek, kik később lelkészi karunk magas erkölcsi és szellemi reputatióján csorbát ejthetnének.
