Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1865-1879
1865
2 Kemeiiesalji felügyelő urat a világi eluöki széknek elfoglalására egyhangú felkiáltással felkérte. 2. Olvastatott Radó Lajos kerületi felügyelő ur f. 1865. évi jul. 25-én kelt s az Egyházkerülethez intézett hivatalos levele, mely szerint Egyházkerületi felügyelői hivatalát, melyet eddig több éven keresztül az egész Egyházkerület díszére és javára a legpéldásabban viselt, a reá súlyosan nehezedett sors csapásai, különösen pedig egyik nagy reményű fiának váratlan elvesztése miatt, magát testben és lélekben meggyengültnek érezvén, — leteszi, szívélyes és lelkesítő búcsúszavakat intézvén főtisz.- Superintendes úrhoz és az egész Egyházkerülethez. Az Egyházkerület szeretve tisztelt felügyelőjének nagyreményű fia váratlan bekövetkezett kora halála által okozott méltó fájdalmában mint testület, s annak minden egyes tagjai egyesleg véve is osztozik s őszinte szivből eredő igaz részvétét jegyzőkönyvileg is kifejeztetni kívánja. — Minthogy azonban szeretett felügyelőjének tapintatos és bölcs vezetését különösen e jelen körülmények közt alig nélkülözheti, — egyébkint pedig úgy van meggyőződve, hogy a közte és szeretett kerületi felügyelője közt eddig fenállott szoros szellemi viszonynak fentartása nem csak a nagy veszteség jogos fájdalmát enyhíteni, hanem azt ha lehet még szilárdábbá és bizalmasabbá is tenni s a lesújtott atyával is előbb felejtetni fogja; — a szeretve tisztelt felügyeli! urat Egyházkerületünk javának előmozdítására, diszes hivatalának tovább viselésére egyhangúlag határtalan bizalommal és testvéri szeretettel megkéri s őtet Szedenics György és Ráhner Máté esperes, úgy Boda Jósef és Rupprecht Lajos urak mint küldöttei által elnöki székének még e gyűlés folyama alatt leendő elfoglalására szívélyesen felkéri. 3. Főtiszt. Superintendens ur felemlítvén, hogy ámbár tudja és érzi a kötelességet megtenni egyházunkért mindent, a mi erőnktől kitelik, s ámbár elválasztatása óta kizárólag hivatalának élvén, mindenkor szentül a jót akarta: mégis miután más részről azt is érzi, miszerint kor és ínséges sorsa által megviselve terhes kötelességeit úgy mint ő önmaga óhajtaná, szeretett egyháza javára többé nem teljesítheti, kéri elfogadtatni lemondását s utódának megválasztatására megtétetni az intézkedéseket, időközben hivatalának folytatására önként ajánlkozván. Az egyházkerület a változatos múltból keserű tapasztalatok között szerezvén meg azon meg nem ingatható meggyőződését, miszerint a választás, mellyel magát szeretve tisztelt főpásztorának halálig eljegyezte, nem csak elhibázva nem volt, de sőt inkább önfeláldozó hűség és a folyvást tapasztalt lankadatlan apostoli buzgóság által a legfényesebben igazoltatott s a bizalmat is irányában általánossá tette; a legbensőbb fájdalommal vette főtiszt Superintendens urnák váratlanul megszomoritó nyilatkozatát, s egyszersmind a képesség megitélését önmaga osztályrészéül tartván fenn, miután benne mindekkorig a legpéldásabb útmutatót és az egyház jogainak is leghívebb őrét látta s a kényes időkben tapasztalt vezérletét tovább is szükséglené, a legélénkebb ragaszkodásnak nyilvánulásai között felkéré őt diszes tisztének további viselésére kijelentvén, hogy helyette nem fog választani. 4. Főtiszt, elnök Superintendens ur ez évi ügyekről szóló egyetemes jelentése mellett mindenek előtt a hozzá leérkezett kerületünket érdeklő felsőbb hatósági levelezéseket előterjesztvén, — ezek szerint. A nm. helytartó tanács f. é. Jan. 16-ról 2367. sz. a. múlt évi 5. j. k. szám szerinti feliratunkra válaszolólag a soproni főiskola körül tett kellő intézkedéseket helyeslő tudomásul vevén, úgy nyilatkozik: hogy a legfelsőbb felügyelti jog gyakorlata tekintetében azon álláspontot tartja, mely a törvényben alapszik és melyet az államhatalomnak a köznevelési ügyben fenforgó fontos érdekei igényelnek; minél fogva meg nem szünendik ott a hol szükségét látja annak előmozdítására részletesen és hatályosan intézkedni. Tudomásul vétetik, főtiszt. Superintendens ur ez alkalommal is felkéretvén őrködni, hogy a legfelsőbb felügyeleti jog gyakorlata közben az, a mit egyházunk önkormányzati jogához tartozónak vél, semminémü csorbát ne szenvedjen. 5. A nm. helytartótanács f. é. Jan. 30-ról 103.482. sz. a. múlt évi 7. j. k. szám szerinti feliratunkra válaszolólag arról értesít: miszerint az 1863-ik évi 37. 722 sz. — úgy azon évi 93.668 sz. intézvények értelmében az érettségi vizsgáknál a világi felügyelőknek önálló megbízatásáról, vagy bár ki másnak is egyszer mindenkorra való állandó helyettesítéséről szó sem lehet; minél fogva főtiszt. Superintendens ur felhivatik az érettségi vizsgákat a kormány bizalma alapján mindenkor személyesen vezetni, a helyettes kinevezését pedig esetről esetre csak akkor indítványozni, midőn arra előre láthatólag és indokolandó akadályozása miatt valósággal szükség leend, különben az érvényesség az államintézetek és szolgálat irányában megfogván tagadtatni.
