Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879

1846

III.

IV.

Folyó évi Augustus 6-án tartatott eg'yházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 8-ik száma szerint keríile aljegyzőnek elválasztott Ihász Rudolf ur a’ szokott jegyző hitet létévé», hivatalos helyét elfoglalta.

Mi is feljegyeztetni rendeltetett.

A' folyó jegyzőkönyv 1-ső száma alatt, a’ szavazatok felbontására rendelt küldöttség megbízatásában eljárván, jelentését beadta; melly szerint, minden kerületbeli gyülekezetek, — Puczinczi, Légrádi és Kölesdi szavazataikat be nem küldött gyülekezeteken kívül — szavazataikat rendesen és a’ szükséges kellékekkel ellátva beadván: Haubner Máté nagy-győri lelkész, és egyházkerületi főjegyző ur nyolczvannégy, — Wohlmuth Lipót esperes és rohonczi lelkész ur ötvenkilencz szavazatot nyertek.

Melly jelentéshez képest a’ szavazattöbbséget nyert Haubner Máté lelkész ur a’ már föntebb rendelt küldöttség meghívására, a’ kerületi gyűlésben megjelenvén, bevett szokás szerint az elnökség által, abéli szándékának élő szóvali nyilvánítására; hogy kívánja e’ hivatalát elfogadni? felszólitatott. Mire ő igenlő akaratát, a’ reá ruházott szent hivatalhoz méltó beszédben jelentvén ki, a’ választás befejezettnek végzésileg kijelentetett, ’s a’ megválasztottnak főpásztori elveit nyiltan bevalló, ’s az egyházkerüleli gyűlés folytonos helyeslésével késért beszéde egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtátlátni, ’s igy abban kinyomatni rendeltetett, a’ mint az szorul szóra következik.

„Főtisztelendő tekintetes egyházkerület! Mikor a’ superintendensi hivatalra kijelöltettem, koczka vettetett ki életem hátralévő napjainak sorsa fölött. — Jövőin békéjének, nyugalmának nem maradhatván többé egyedül ura, az nagy bizonytalanságnak „lett kitéve. Mert akár tőlem, akár felém volt a’ választásnak előre nem láthatott eredménye fordulandó: eddigi csendes körömben állásomnak lehetetlen volt meg nem változnia. A’ koczka fordult, a’ változás megtörtént, ’s én nyertes vagyok. Én olly „valamit nyertem, a’ minél becsesebbet, édesebbet ember e’ földön nyerni nem reményl„het. Megnyertem kerületiegyházaink többségének bizalmát. — Ha a’ valódi érdemnek, „dicsőségnek, méltóságnak biztosabb mértéke nincsen annál a’ nagyobb vagy kissebb „szolgálatnál, mellyet valaki az emberiség közügyének tenni képes: akkor én e’ nagy „elsőségnek elérhetésére ez órától fogva a’ leghatalmasabb eszközzel birok.

„A’ mi e’ nagy szerencsét illeti, őszintén meg kell vallanom, hogy nekem arra „érdemeim nem lévén, reá igényeim sem lehettek. — Ollyan tehetségekkel, mellyekkel „a’ világ előtt ragyogni lehetne, nem dicsekedhetein; ollyan tudóssággal, mellyel az „irodalom terén nagy hirt, ’s nevet lehetne kivívni, nem vetélkedhetek, — olly ügyességgel, melly mindeneket bámulásra ragadhatna, nem birok ; olly kitűnő tetteket, mely„lyekkel százezreket hálára lehetne kötelezni, nem gyakorolhattam. Minden bölcsesége„met eddig abban kerestem, hogy minél tisztábban felfogjam szellemét ama felségesnek, „ki azért jött a’ világra, hogy felkeresse és megtartsa, a’ mi elveszett volt; — minden „jelességemet abban helyeztettem, hogy minél pontosabban teljesítsem kötelességeimet, „mellyeket szent hivatalom előmbe szabott; — minden büszkeségemet abban találtam, „hogy minél jobban kilültsem azt a’ kis kört, mellybe az isteni gondviselés mind eddig „állított. E' szerint őszintén megvallom, hogy eddigi életem sokkal kisszerűbb volt, »hogysem illy nagy és kitüntető szerencsére lehetett volna számolnom. — Mindazáltal „annyi érvényességet érzek magamban, mellynél fogva kimondani bátor vagyok, hogy „az eráutam nyilvánult nagy becsű bizodalmát ajándéknak épen nem tartom. Nem tar„tom sem magamat, sem egyházkerületünket tekintve. Ön magamat tekintve nem; mert, „nem tehetek róla, — én gyáva, nyomorék, koldus lelkűnek nézek mindenkit, a’ ki „akármit, akárkitül elfogad a’ nélkül, hogy azt minden utón módon megérdemelni, és ,,a’ lehetőségig vissza szolgáltatni törekednék. A’ becsületes ember nem marad senkinek semmivel adós, mint méltatlanságok visszatolásával. Adós én is egyedül csak „ezzel akarok maradni! Szent kötelességemnek vallom egyébkint mindent elkövetni, „hogy jó véleményüket meg ne szégyenitsein mindazoknak, kik erántain hajlandóságukat olly fényesen kimutatni szíveskedtek. Már pedig nem hiszem, hogy ajándékról lekéssen szó ott, a' hol kötelesség ösztöne mutatkozik! De egyházkerületünket tekintve, „sem mondhatok egyebet; mert egy áltáljában nem hihetem, hogy e’ nagy tekintetű testület valami szükségtelent akart volna tenni akkor, mikor magának Snperintendenst választott. Úgy de, ha Superintendensre szüksége van, akkor neki szükségképen kell „valamit várnia, követelnie. A’ hol pedig követelések vannak, lehet-e ott szó az ajándékról ? Nekem tehát egyházkerületi gyülekezeteink erántam nyilvánult bizodalmát úgy „kell tekintenem, mint ollyan foglalót, mellyel azok erőmet, időmet, életemet anya„szentegyházunk szolgálatára lekötni kívánják.

,,E’ leköttetéstől, illy mindenikünk előtt szent ügyben vonakodni, valamint áltáljában senkinek, úgy nekem sem szabad, azért itt mindjárt elölegesen kimondom, »hogy attól vonakodni legtávolabbról sincs szándékom. Azomban mielőtt szövetséget „kötnénk egymással, — nekünk itt az élő Istennek szent színe előtt egyenes lélekkel „szerződnünk kell. Szerződnünk; mert eddig csak egyedül én vagyok az, a’ kién á „megtörtént elválasztás által követelések tétetnek; már pedig igaseágos szövetkezésnek „nem lehet mondani azt, melly egyoldalú kötelezésen alapul. Előttem felolvastattak a’ „superintendensi utasítások. En azokban temérdek kötelességeket Iátok és roppant fe-