Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879
1864
2 ellenesen öszsze adják, a nélkül, hogy a rom. kath. fél az ő részéröl vagy épen kihirdettetett volna, vagy a megtörtént kihérdetésről bizonyitványt mutathatna fel, s ennél fogva Superint. ur felhivatik, miszerint az alárendelt lelkészeket utasitsa, hogy a szóban forgó eljárástól tartózkodjanak; ennek kapcsában felolvastatott a nm. m kir. Helytartótanács 1864. Febr. 16. 12,256. sz. a,, kelt intézvénye, melyben a Veszprémi püspök, Lágler György kapolcsi ev. lelkész ellen panaszt emelvén, hogy Molnár Ferencz csoromi fiókegyházbeli kath. kömives legényt Poor Róza ág. hitv. hajadonnal öszszeeskette, a kath. vőlegény részéről a kath. plébánustól a háromszori kihirdetésről hozandott bizonyítvány és elbocsátó levél előmutatása nélkül; Superintendens ur a vizsgálat eszközlésére felhivatik; ugyan ez ügyben felolvastatott a nm. m. kir. Helytartótanács 1864. Apr. 22. 21,654. sz. a. kelt intézvénye, melyben a fenebbi esetre felterjesztett igazolásra válaszoltatik, miszerint Molnár Ferencz r. kath. vőlegénynek esketése az 179°/i* 26. t. ez. értelmében a r. kath. lelkész által lett volna eszközlendő, minthogy az 1843/4. 3. t. ez. csak azon esetekre vonatkozik, ha a r. kath. lelkész az ünnepélyes öszszeadást megtagadja, mi a fenforgó esetben nem történt, miért Superintendens ur felhivatik, hogy az illető lelkészt a fenálló országos törvények szigorú megtartására utasitsa és jövendőre ily törvény ellenes tettektől eltiltsa. Még is felolvastatott a nm. m. kir. Helytartótanács 1864. Febr. 16. 11,042. sz. a. kelt intézvénye, melyben a Veszprémi püspök által panasz emeltetik, hogy Kovács Ignácz r. kath. nagygombai lakosnak ág. hitv. neje Mányóki Annától született leánygyermekei a véssei ág. hitv. lelkész által meggyóntattak. X. Áí Főtiszt. Superintendens urnák ezen intéz vényekre adott s hivatalos jelentésében közlött feleletét az egyházkerület helyesli ; az eszközlött vizsgálatokat úgy a lelkészeknek adott utasitásokot tudomásul veszi. Miután pedig Superint. urnák épen ezen jelentéséből arról értesült, hogy az emelt vádak inkább a rom. kath. lelkészeket terhelik , kik a hirdetést vagy arról szóló bizonyítvány kiadását sok esetben megtagadják, — am. kir. Hety tartó tanács pedig a vegyes házasoknak protestáns lelkész előtti esketését az 1844. 3. t. ez. 2. sz. ellnére az egyházkerület meggyőződése szerint nem helyesen magyarázza: az egyházkerületi gyűlés ugyan a nm. m. kir. Helytartótanácsot eg.y alázatos feliratban felkérendőnek határozta, hogy a r. katholikus plébánusok a házassági hirdetések teljesítésére és az azokról szóló bizonyítványok kiadására utasitassanak ; maga a Helytartótanács pedig ezen t. ez. eléggé világos értelme szerint eljáró protestáns lelkészeket a zaklatásoktól megkimélni méltóztassék. 16. Ezen tárgyakkal kapcsolatban, tavali Veszprémi gyűlés 25. jegyzőkönyvi pontja alatt 25,669. sz. Helytartótanácsi intézvény által oda utasittatott a nagyszőllősi plébánus, hogy Néh. László Mihály ág. hitv. ev. kertai lakos figyermekeinek az evang. vallásbani neveltetését ne akadályozza; még is Szakonyi István veszprémi evang. egyházmegyei felügyelő kénytelenült panaszképen Superintendens urnái hivatalosan jelenteni, miszerint nevezett plébánus ur, néh. László Mihály 10 éves korában át gyóntatott fiárváját nem csak folyvást kath. iskolába járatja, hanem azt megerősitésképen másodszor is meggyóntatni szándékozik. mely sérelmet Snperintendens ur Í864. Ján. 17. 13/79. sz. a. a nm. m. kir. Helytartótanácsnál tüstént feljelentvén s egyúttal könyörögvén, hogy e magas kir. főkormányszék törvényes egyházjogaink védelmére tekintélyét fenntartani méltóztassék ; lionnét azonban a Veszprémi püspök meghallgatása után 1864. Márc. 10. 12,005. sz. a. kelt oly intézvény érkezett, mely szerint az 179°/,. 26. t. ez. világosan rendeli, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek, ha az anya katholikus a leány gyermekek annak vállásában neveltessenek, ha pedig az atya protestáns, a fimagzatok ennek vallásában neveltethetnek, és csak ha az atya kivánja, kell a protestáns vallásban neveltetniük. Miután pedig a jelen esetben a korán elhunyt atya László Mihály zsenge korú figyermekeinek mikinti neveltetése körül nem intézkedhetett, önként következik, iiogy ezen intézkedés a már katholika anyát, mint természetes s törvény szerinti gyámnoknőt illeti, kinek nem csak joga, de szent kötelessége is kiskorú gyermekeinek vallási, különösen pedig vallás-erkölcsi nevelését akkint vezetni, mint azt lelki meggyőződése sugalja, mely jog és kötelesség teljesítésében őt a fentidézett törvény és ezen alapuló 1809. Apr. 18. 8852, és 1816. Máj. 14. 13,906. sz. a. kelt rendeleteknél fogva korlátolni nem lehet. Fájdalmas érzéssel értesült az egyházkerület ezen intézvényből arról, hogy épen azon törvény, melyet jogainak legerősebb védpaizsául tartott és tart, épen a m. kir. Helytartótanács által, honnét törvényes jogainak és lelkiisméreti szabadságának védelmét várja egyházunk, mind a törvény világos szavai, mind a hoszszas gyakorlat, sőt az 1848. 20. t. ez. ellenére, egyházunknak sérelmére nem helyesen értelmeztefik; ez okból Ő cs. kir. apóst. Felségét egy alázatos felírásban megkérendőnek határozta a végett, hogy a nm. m. kir. Helytartótanácsot oda utasítani 2
