Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)

Függelék. - Az 1900-ban megújított nagygeresdi egyezség

toznak fizetni; de ha a testvér egyházgyülekezet lelkészének vagy tanítójának szolgálatát a rendes díjak fizetése mellett igénybe óhajtják venni: az tőlük meg nem tagadható. V. rész. Vegyes intézkedések. 22. §. Vegyes házasságok esketésénél ijoga van a jegyeseknek bármelyik egyház lelkészének szolgálatát igénybe venni, az esketést az eskető lelkész saját anyakönyvébe jegyzi be és a stóla is őt illeti, de tartozik a másik fél illetékes lelkészét az esketésről értesíteni. 23. §. Vallásváltoztatás esetén, úgy a kilépésre jelentkezésnél, mint a felvétel elfogadásánál, mindenkire nézve saját hitfelekezetének lelkésze illetékes. Az állami, községi és felekezeti nép- és középiskolákban a vallásoktatás mikéntjére nézve a következő megállapodások jöttek létre: 24. §. Minde'n olyan tanintézetben, melyben mindkét prot. egyház kebelébe tartozó tanulók vannak, hitoktatója azonban csak az egyik egyháznak van, ez köteles a másik prot. egyházhoz tartozó növendékeket is a saját egyházához tartozó növendékekkel együtt —- egyenlő feltételek mellett — a vallástani tantárgyakban oktatni mindaddig, míg a másik egyház főhatósága a saját egyházhoz tartozó növendékek hitoktatásáról másként nem fog gondoskodni. Tartozik azonban minden ilyen hitoktató az általa hitoktatásban részesített másik prot. egyház növendékeinek névsorát, a tanév első hónapjának közepéig ezen növendékek illetékes egyházi főhatóságához beküldeni, a tanév végén pedig a tanítás eredményéről ugyanoda jelentést tenni. 25. §. Bármelyik prot. egyház tanintézeteiben a köztartást a testvér prot. egyház kötelékébe tartozó tanulók is igénybe vehetik ugyanazon feltételek mellett, mint a saját egyház kötelékébe tartozó tanulók s az arra érdemesek a körülményekhez képest — egyéb jótéteményekben is részesíthetők. 26. §. Az ezen egyezségben foglalt határozatoknak bárminemű megsértését a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület az egyházi Törvények 301. §-ába ütköző fegyelmi esetnek tekinti és nyilvánítja, melynek elbírálására az illető egyháztagoknak, vagy egyházi tisztviselőknek saját egyházi bíróságai illetékesek. Az ilyen esetekben hozott ítéletek a másik testvéregyház illetékes hatóságával mindenkor közlendők. (Egyetemes ev. egyház 1900. évi közgyűlésének jegyzőkönyvében és a tiszáninneni ref. egyházkerület 1900. évi őszi 17. sz. szabályrendelete után.)