Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)

Előszó

a miskolci jogakadémia, mely mindig kiváló hordozója, őre és letéteményese volt a protestáns szellemiségnek, az által, hogy felvetette újból a két protestáns egyháznak a nagygeresdi egyezség szellemében való összefogását, szerény munkám kiadásával szolgálatot tett a protestáns ügynek. Az én igyekezetemet is bő siker koronázná, ha sikerülne valamiben is hozzájárulni azoknak az előítéleteknek és gátlásoknak a leküzdéséhez, melyek a két egyház közeledésének végleges egyetemes egyezségi megoldását még ma is késleltetik. Kötelességemnek tartom itt munkám elején megemlékezni Bruckner Győző dr. jogakadémiai dékán úr őméltóságának ösztönző és segítő támogatásáról, amelyért őszinte tanítványi hálával adózom mint tudósnak és mint szeretett professzoromnak, ő látta meg a témában rejlő aktualitást és lehetőségeket, midőn pályatételül tűzte ki azt. Számomra a feladat csupán az maradt, hogy kimutassam, hogy a két egyház egyeteme között az egyezségi kapcsolat lehetséges, sőt szükséges, mely azonban nem nélkülözheti a pontos egyházjogi kimunkálást. Miskolc, 1940 július havában. A SZERZŐ. V