Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)
A végleges szakadás
vei a jogügyi bizottság javaslatát csekély módosítással elfogadja és tekintettel arra, hogy az egyezség a mai formájában a két prot. egyház között a kívánatos testvéri jó viszony megzavarására tág teret nyit és különösen a kényszermegadóztatás helytelen alkalmazása által súrlódásokra ad alkalmat, az egyezséget 19ib. év végére megszünteti. Egyúttal azonban kimondja, hogy a ref. egyházzal az együttműködést továbbra is kívánatosnak tartja ott, hol a helyi viszonyoknak megfelelően a körülmények a békés együttműködés lehetősége mellett a hitélet ápolása és fejlesztése érdekében a két egyház tagjainak társulását kívánatossá teszik, annak lehetővé tételét a maga részéről is szükségesének tartja, de az ilyen társulást esetröl-esetre a két egyház tagjai között kötendő, mindkét egyház felsőbb hatóságainak jóváhagyása alá terjesztendő és bármikor felmondható szerződésre utalja. Amennyiben a ref. egyház e tekintetben, különösen a társulás módozatai főbb irányelveinek a megállapítása kérdésében egyházunkkal tárgyalásokba kíván bocsátkozni, a közgyűlés erre vonatkozó készségét már most kijelenti és erre az esetre a tárgyalások lefolytatásával a jogügyi bizottságot bízza meg." A légkör túlzott feszültségét mutatja, hogy még egy oly rendkívül méltányos javaslat, mint a Sztehlo Kornélé, sem talált helyeslésre. A ref. egyetemes konvent már csak a tényeket rögzíti le 5 4). A határozatot sajnálattal veszi tudomásul, bár megállapítja, hogy az egyezség a felmondásra vonatkozólag határidőt nem tartalmaz. A továbbiakban akkor fog határozni, amikor az erre vonatkozó és az ev. egyetemes egyháztól szívesen várt javaslatok az egyetemes konventhez át fognak tétetni. Az egyházak tehát fennállása után 14 évre megszüntették az egyezséget. Ezt a tényt nem magyarázhatjuk másként, minthogy az ev. egyetemes közgyűlésnek az volt a meggyőződése, hogy a két egyház egyeteme között kötött egyezség 5 4) 1913. évi egyet, közgy. 272. jkv. sz.
