Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)
A végleges szakadás
szokott közvetlen és meleg tónusnak. Méltán sérthette tehát a reformátusok érzékenységét. A konvent a reformátusoknál még ma sem vált olyan szuverén kormányzó szervvé, éppen a kerületek hosszú történelmi autonómiájának nagyfokú tiszteletben tartása miatt, mint amilyen abszolút hatáskörrel rendelkezik az ev. egyet, közgyűlés. A konvent tehát nem törhetett olyan könnyen pálcát egy kerület felett sem, mint ahogyan azt az ev. egyetemes közgyűlés átiratában említi, anélkül, hogy a kerületek tekintélyén csorba ne esett volna. Annál is inkább, mivel annak jogi álláspontja helyesnek látszott és az átirat főleg jogi érvekre hivatkozott. De a konvent is tisztában volt azzal, hogy az egyezséget tovább így nem lehet fenntartani és az egyezség kiegészítését javasolta 5 3), mire az ev. közgyűlés kérdést intézett a kerületekhez az egyezség kiegészítésének, ill. megszüntetésének kérdésében. Mint az egész kérdés összefoglaló jogforrását, mely egyben az egyezség megszüntetését is eredményezte, közöljük az 1913 okt .15—18-ig tartott ev. egyetemes közgyűlés 27. sz. határozatának kivonatát: A megelőző évi közgyűlés 114. pontja értelmében a kerületek, valamint a jogügyi bizottság válaszukban az egyezség megszüntetését javasolták. Ezzel szemben Sztehlo Kornél egyetemes ügyész olyan indítványt adott be, hogy mielőtt az egyezség megszüntetését kimondanák, kérdezzék meg a konventtől, hogy miután a csatlakozott felekezetekre kirótt adó sok súrlódásra és panaszra adott okot, nem volna-e hajlandó a kötelező adózást elejtve, a nagygeresdi egyezség oly megváltoztatásába belemenni, amely a kölcsönös elkeseredés megszüntetése mellett, a kölcsönös lelki gondozást biztosítaná. Fölkérendő lenne a konvent, hogy amennyiben hajlandó lenne, a kérdés tárgyalására küldjön ki bizottságot az ev. jogügyi bizottsággal való tárgyalásra. A közgyűlés erre a következő határozatot hozta: „Az egyetemes közgyűlés a kerületek határozataiban megnyilvánult egybehangzó kívánalom figyelembe vételé5 3) Ev. egyet, közgy. 1909/143. és 1910/135.
