Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)
A megújított 1900 évi nagygeresdi egyezség
Önáiló gyülekezetek esetében mindkét lelkész végezhet a másik helyett egyházi funkciókat a másik lelkész beleegyezése, vagy akadályoztatása esetén, azonban ez tartozik az egész stólát az illetékes lelkésznek átküldeni. Ezt egyrészt az igazságosság, másrészt a kölcsönösség indokolja. (Az 1830-iki kéri egyezség még az egész stólát, az 1833-iki nagygeresdi már csak a stóla felét juttatja a végző lelkipásztornak.) Ha ugyanis mindig a működő lelkipásztor kapná a stólát, előállhatna az az eset, hogy a hívek különös rokonszenvtől vezetve, nagyobbrészt az egyik lelkipásztort keresnék fel, és csaknem minden egyházi szolgálatért az egyik lelkipásztornak jutna a stóla. Az egyezség minden összeütközési felületet a lehető legkisebbre akar visszaszorítani s ez a törekvés ott is tapasztalható benne, midőn a lelkész kötelességévé teszi a kézbesítések megtörténtéről való meggyőződést. Közbevetőleg előrebocsátja még az egyezség, hogy a megállapodás az egyháziakat és a híveket csak annyiban kötelezi, amennyiben ez a közöttük fennálló szerződéssel vagy az eddigi rendes gyakorlattal nem ellenkezik. Itt az egyezség csak a már fennálló szerződést vagy gyakorlatot említi, azt azonban nem, hogy keletkezhet-e ezután az egyezséggel ellentétes szerződés vagy gyakorlat. Noha az egyezség liberális szelleme azt feltételezné, hogy igen, mégis tagadólag kell értelmeznünk ezt a kitételt a szöveg imperativ fogalmazásában, főleg a köteles szó miatt. A szövegnek ez a pontatlan fogalmazása szoros értelmezés mellett vitákra adhat alkalmat, mint ahogy nem kis részben ennek köszönhető az egyezségnek későbbi megszüntetése. De van más hibája is, nem intézkedik annak a felismeréséről, hogy ezek a már fennálló szabályozások mennyire tarthatók fenn. Amennyiben ugyanis az egyezséget tekintve, valamely egyház részére hátrányosak, ki kellett volna mondani revideálásuk szükségességét. Ennyiben a kéri, de az 1833-iki nagygeresdi egyezség is, mivel legalább elvben kimondja a revízió szükségességét, körültekintőbbnek mondható. Ugyanis bárminemű atyafiságos jóviszony mellett elsősorban a pontos jogi szabályozás az, mely a legbiztosabban kiküszöböli az ellentétek keletkezésének a lehetőségét.
