Kovács Sándor: A magyar evang. egyházi alkotmány jellegzetes vonásai (Budapest, 1937)

7 szabad vallásgyakorlatát semmi országos intézkedés nem korlátozta. Csupán egyes szektaszerű mozgalmak, mint a Német·* országból beszivárgott kommunista színű és ízű anabaptismus és a székelyek földjén termett szombatosság ellen alkottak törvényeket, míg viszont az unitárius vallás 1571 óta közjogi jelleggel bíró bevett vallás volt s 1848-ban az anyaország is bevett vallásnak nyilvánította a jogalkotó tartalmú elvi nyilatkozatot tartalmazó XX. t.-c.-ben. II. Az 1607/08. évi vallásügyi törvény metszővonal a hazai Protestantismus történelmében. A törvény nem említi külön néven a meglevő vallásfelekezeteket, hanem a rendi világ felfogásának megfelelően közjogi megkülönböztetést és elnevezést használ, mert ez felelt meg az akkori állapotoknak. Mivel a nemzet túlnyomó része protestáns volt, a vallás szabad gyakorlata annyit jelentett, hogy az a protestánsok vallásszabadsága. Csupán a 3. cikkely (nádorválasztás) beszél a „római katholikus státus"-ról és az „evangeliumi hitfelekezet státusáról", másutt „minden vallásfelekezet"-ről beszél. Az 1647/48-iki törvények azonban már széltire használják az ágostai és helvét hitvallású elnevezést, szintúgy az 1681-iki törvények is. Az állami törvények e névhasználata megmaradt a XIX. század utolsó negyedéig, amikor a schweizi reformáció hívei a „magyar református egyház" nevet választották hivatalos névül s az állami törvényalkotás a szinte kánoni tekintéllyel bíró történelmi időrend elvének megváltoztatásával a lélekszám elvét iktatta a közjogi kiváltságokkal bíró bevett egyházak sorrendjébe s ez idő óta a ref. egyház minden hivatalos okiratban megelőzi a keletkezés idejére és a névre nézve régibb evang. egyházat. Különben mind a két prot. egyház államilag segélyezett, önmagát kormányzó szabad egyház és önrendelkezési joga a törvényhozásra, közigazgatásra, bármely fokú iskola fenntartására, a pénzügyi és fegyelmi jogra is kiterjed. Az egyházi önkormányzatot csupán az állam függetlenségét, területének sérthetetlenségét, a közbékét és közrendet, az állampolgári szabadságot, a nemzet jó hírnevét és becsületét védő és biztosító törvények korlátoz-