A Magyarhoni Egyetemes Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyház lelkészképesítő szabályzata. Budapest 1936.

I. Általános elvi rendelkezések. 1. §. Az evangélikus lelkészképesítés szabályozása, feltételeinek megállapítása az állami törvények, nevezetesen az 1790/91. évi 26. t.-c. és az Egyházi Alkotmány 65., 187— 191., 194., 216—221. §-ai értelmében a magyarországi ág, hitv. evang. keresztyén egyetemes egyház jog- és hatáskörébe tartozik. 2. §. A lelkészi képesítés módját az egyetemes egyház képviseleti és kormányzó hatósága, az egyetemes közgyűlés, állapítja meg. A képesítést magát pedig általa alakított lelkészképesítő bizottság útján gyakorolja. 3. §. Az egyetemes evang. lelkészképesítő bizottság egységes, azonban működésének könnyítése és célszerűsége végett kerületi osztályokra oszlik. A kerületi osztályok az illetékes püspök elnöklete alatt önállóan működnek. Esetleg felmerülő elvi kérdések és a joggyakorlat egységének megbeszélése végett a szükség szerint az egyetemes közgyűlés egyházi elnöke közös gyűlésre hívhatja össze. A közös gyűlés hatáskörébe tartozik az áttért lelkészek, az oklevélhonosítás s a lelkészi oklevél elévülése ügyében való intézkedés (V. 38—44., VI. 45—54., VII. 55—61. §§.). 4. §. Az egyetemes lelkészképesítő bizottság bármelyik kerületi osztálya által kiállított lelkészi oklevél hatálya a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyház egész területére kiterjed. 5. §. A külföldön szerzett lelkészi oklevél csupán a lelkészképesítő bizottság honosító határozatával és az egyetemes közgyűlés jóváhagyásával válik a magyarországi evang. •egyház területén érvényessé s a hazai oklevelekkel egyenlő joghatályúvá. 1*