Utasítás a vallásosságnak és az evangélikus öntudatnak az állami tanterv keretében az evangélikus középfokú iskolákban való ápolására. Mezőtúr 1927.

Az evangélikus középfokú iskola tanárkara és minden egyes tanára tanítványait vallásos, eszményies gondolkodású, hazafias, müveit emberekké : ha ezek evangélikusok, egyházunk lelkes, tettekre és áldozatokra kész hiveivé neveli. Más egyház kötelékébe tartozó tanítványaiban saját hitükhöz való ragaszkodásuk érintetlenül hagyása mellett, egyházunk iránt vonzódást és hálás tiszteletet ébreszt. Erre a tanítás körén kivül is törekszik. Egyházunk, egyháztörténeti nagyságaink, egyházi intézményeink iránt ünnepségek tartásával és máskép is, a kegyeletet ápolja. Az önkormányzati alapon szervezett iskolai egyesületekben a tanulókat arra neveli, hogy majd egyházunk alkotmányos életében tevékeny részt vegyenek. Eme testületekben való részvételre, ott tevékeny, döntő, söt vezető szerepre, természetesen elsősorban egyházunk fiait vezeti, a pedagógiai szempontok sérelme nélkül. Kirándulások rendezésekor figyelemmel van az egyházunk szempontjából fontos helyek meglátogatására. Egyháziasságra példájával is nevel: egyházunk hivatalos társadalmi, művelődési és irodalmi életében tevékeny részt vesz; minden nyilatkozatával és cselekedetével magát vallásos és egyházias gondolkodású embernek bizonyítja. Egyházi és vallásos kötelességeit (templom látogatása, urvacsorához való járulás) hiven teljesíti. Lehetőleg evangélikus, vagy legalább is protestáns írók tankönyveit használja. A tankönyveknek evangélikus öntudatunkkal össze nem egyeztethető kifejezéseit kijavítja, ebbeli hiányait pótolja. Az egyházunk szempontjából is annyira fontos cserkészmozgalmat teljes erejével támogatja. A középfokú iskolát elhagyó ifjúság belmissziói egyesületeinek működését érdeklődéssel nézi, elősegíti. Az iskolát elhagyni készülő tanítványai figyelmét a íőiskolák nemzeties, vallásos, keresztyén, velünk evangélikusok-