Egyesség könyve. Kiad. Masznyik Endre. Pozsony 1908.

Utószó

és társai „szerelmes atyafiak“ voltak, sőt Beythe ép Reczést a maga helyettesítésével is megbízta „kieresztvén őt — az „Igaz mentség“ Írója szerint is — a gyülekezetek vizitálására is“. Amint azonban az ágostai hitvallás védelmére keltek s a titkon terjedő Karlstadtféle s Zwingliféle tanok ellen síkra szálltak és Beythét felelősségre vonták, sőt hivataláról letették, — maga Beythe azonnal „káromló levelet külde rájuk és elnevezte őket fejenként lopóknak, paráznáknak, emberöldöklőknek, hittől szakadtaknak és mindenféle fertelmes bűnökben heverőknek“. Az „Igaz mentség“ Írója pedig Reczést egyenesen azzal rágalmazza meg, hogy: „A míg közietek jára, csak borral háromszáz forint árával tódátok visitálását meg. Kit közöletek kurvafiának szidott, kit egyéb ondoságga). Ez végre kellött volna-e gyakran valakit közitökbe ereszteni, hogy megevettivott volna mindönötökből? Annak kívüle is tudjátok, kinek méhőt, kinek könyvecskéit és kinek egyéb marhácskáját eltol vaj- lotta és szegönyített, nyomorított bennetök.“ S mit és mint felel mind e súlyos vádra Reczés János? Urasága színe és személye előtt kérdi egyenesen Beythétől: „Látta-e ő nekünk ollyan bűnökben való életünket, az minemüket kinyomtattatott s álnokul reánk kiáltott?“ S aztán az írásból olvassa fejére, hogy még ha látta volna is — akkor is Krisztus regulája szerint kellett volna vele, mint vétkessel szemben eljárnia s őt a gyülekezet elé állítania. De — úgymond — „mikor és mellykünkel cselekedte ezt