Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
I. Könyv - Első rész
67 gos törvényekben is feljogosított szerve, külön méltatást igényel. Fentebb már kiemeltük, hogy a protestánsok a házassági bíráskodást saját önálló házasságjoguk szerint már a 16. században is többnyire a r. kath. szentszékek mellőzésével gyakorolták. (L. 36. I.) Ezt a tényleges állapotot a 17. sz.-ban országos törvény is szentesíti és pedig implicite az 1608. kr. e. I. t.-cz. kifejezetten az 1647: XV. t.-cz. (L. 48. 1.) Németországban ugyanezt az 1555-iki augsburgi béke mondotta ki. Hazánkban 1647-ig a király és a r. kath. klérus az önállóan gyakorolt prot. házassági bíráskodást és a kánonokban foglalt prot. házassági jogot semmiképen sem akarták elismerni. 1 A hivatkozott t.-cz. igazolja, hogy a vitatott jog a protestánsokat már 1608. óta országos törvény alapján is megillette. így fogta fel ezt konkrét esetben maga a nádor, mint kir. helytartó s az ország első bírája is, a mennyiben 1615-ben egy eljegyzési per újratárgyalására az öt sz. kir. városi superintendentiát utasította. 2 Nagyon természetes, hogy a r. kath. klérus és a többségre jutott országgyűlési r. kath. párt a protestánsok házassági bíráskodását az 1647: XV. t.-cz. hatálybalépte után is kifogásolta, sérelemnek minősítette. A r. kath. szentszéki hatóságok üldözésével szemben a házassági ügyekben eljárt evang. esperességeknek s az érdekelt feleknek sokszor a vármegye hatósági bizonyítványával kellett igazolniok, hogy az evang. hatóság 1647. előtt is gyakorolta a házassági bíráskodást, tehát illetékes hatáskörben járt el. A vegyes-házassági válópereknél úgy a r. kath. szentszékek, valamint az ev. esperességi közgyűlések (particuláris zsinatok) rendszerint csak saját felökre nézve határoztak. A kormányhatalom csak az 1715-iki országgyűléstől fogva lép fel támadólag az evang. esperességek házassági bíráskodásával szemben. Az e téren is bekövetkezett elnyomatás előre vetette a „Carolina Resolutio" árnyékát, a mely kir. rendelet a protestánsoknak független házassági bíróságait alkotmányellenesen — törvény ellenére — szüntette meg. Ez azután természetszerűleg maga után vonta a prot. házassági jog hatályának tényleges megszűntét is, mert hiszen lehetetlen feltételezni, hogy a r. kath. szentszékek a protes1 L. Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve. Budapest, 1891. II. kötet, 73 78. és 157.1. - L. Pokoly J. i. m. 176. 1. (N. Múz. 2078/F. L. kézirat.) 5*
