Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

II. Könyv. A magyar evangelikus egyház alkotmánya és közigazgatása - Első rész. Önkormányzati testületek s ezek kormányzati hatóságai és tisztviselői - III. fejezet. Az egyházkerület

473 A bányai egyházkerülettől 1735-ben a túróczi esperesség a dunáninneni kerülethez csatoltatott. 1791-ben alakultak a békési és a bács-i esperesség. 1836-ban a bánáti, 1843-ban pedig a pesti és budai egyházak külön esperességgé alakultak. Eltekintve a zsinat által eszközölt egyházkerületi arányosítástól , — miről alább tüzetesen szó lesz, — említést érdemel még a bányai egyházkerület történeti kifejlődését illetőleg a HorvátSzlavon egyházmegyének 1900-ban történt újjászervezése s a bányai egyházkerülethez történt csatolása.

1 A dunáninneni kerület beosztása az 1735-iki újjászervezés alkalmával annyiban változott, a mennyiben a bányai kerülettől a .túróczi esperességet hozzácsatolták. A dunántúli kerület tényleges megalakulása tulajdonképen csak 1737-ben történt meg; csak ekkor választottak ugyanis püspököt s ez is leköszönvén, az újonnan választott püspök beiktatása csak 1742-ben ment végbe. Dunántúl II. József türelmi rendeletének kiadása után éledtek fel újra nagy számban a régi evang. egyházközségek. Az egyházkerület újraszervezése 1786-ban, a nemesdömölki gyűlésen ment végbe, a mikor tizenhárom egyházmegyét alakítottak, és pedig a mostaniakon kívül a fehérkomáromit, egy másik veszprémit és a mosonyit. A tiszai egyházkerületben a szab. kir. városok superintendentiájának 1735-ben bekövetkezett megszűnte lényeges területi változást eredményezett, beolvadván a sz. kir. városok superintendentiája a tiszai egyházkerületbe. 1743-ban az ú. n. dobsinai egyezség jött létre, a mely szerint a superintendensek a sz. kir. városok német és a többi egyházak magyar és tót lelkészei közül felváltva voltak választandók. 1860-ban ez az egyezség megszűnt. 1886-ban az erdélyrészi szász evang. országos egyházból kivált brassóvármegyei tizenkét magyar egyház a tiszai egyházkerülethez csatlakozott. Az E. A. 27-ik §-ának megfelelően, a tiszai egyházkerület a területén levő 1 L. az 1894-iki egyet, gyűlés jkv.-ének 27. pontját és az 1899-iki egyet, gyűlés jkv.-ének 7. pontját, mely utóbbi jkvi pontban közölve van Horvát-Szlavonország bánjának 4161/1899. sz. s az ev. egyetemes egyház felügyelőjéhez intézett hivatalos átirata arra nézve, hogy a horvát-szlavonországi ev. egyházközségeknek független, önálló tartományi egyházzá történt szervezkedése, jogerővel nem birván, az ev. egyetemes egyházi főhatóságnak magukat alávetni tartoznak.