Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
II. Könyv. A magyar evangelikus egyház alkotmánya és közigazgatása - Első rész. Önkormányzati testületek s ezek kormányzati hatóságai és tisztviselői - III. fejezet. Az egyházkerület
468 Az egyházközségeknek és esperességeknek egyházkerületekbe való beosztását egy lépéssel ismét előbbre vitte az 1 614-i_ k[ szepesváraljai zsinat, a melyet Thurzó Kristóf, Szepes- és Sárosvármegyék főispánja, Thurzó György nádornak testvéröcscse, hívott egybe. Ez a zsinat, a mely jan. 22-ikén és 23-ikán ülésezett, a két vármegye területén és az ott levő sz. kir. városokban fennálló egyházközségekből két superintendentiát szervezett. Az elsőbe: Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa és Kisszeben sz. kir. városok egyházközségei tartoztak 1; a másodikba: a Szepes- és Sárosvármegyék területén volt egyházközségek. 2 Ez a két superintendentia a XVIII. század elején egygyéolvadt, a szomszédos vármegyék is csatlakoztak hozzá s 1735-ben a mai tiszai egyházkerület alapterületévé lett. A zsolnai és^a szepesváraljai zsinatok e szerint öt egyházkerületet szerveztek. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy csupán a felsőmagyarországi vármegyék vettek részt e nagy egyházszervezési munkálatban, mert Alsó-Magyarország túlnyomórészben török hódoltság alatt volt s nem is volt annyira népes, akkor elképzelhető az, hogy e két zsinat idejében a tulajdonképeni Magyarországban mennyire elterjedt volt a protestantismus. Úgyde Il-ik Ferdinánd uralkodásával s Pázmány Péter felléptével kezdetét veszi a protestánsok tervszerű üldöztetése, a mely az 1670 —1680-ig tartó gyászévtized alatt érte el tetőpontját, s ekként a XVII-ik század folyamán az oly szépen berendezett evang. egyház kormányzatának meglazulása, a zsolnai és szepesváraljai zsinatokon szervezett öt superintendentia elerőtlenedése, az egyházi fegyelem meglazulása ellenállhatlanul bekövetkezett. Az ev. egyház e korbeli állapotának ecsetelése a történeti részben fejtetvén ki bővebben, itt csak arra utalunk, hogy a bányai egyházkerület püspöki kormányzata 1670 —1704-ig, majd 1709—1734-ig szünetelt. A dunáninneni kerület alapjául szolgált s szintén a zsolnai zsinat által szervezett másik két superintendentia a gyászévtized alatt szintén nem működhetett. Az 1707-iki rózsahegyi zsinat szervezte újjá 1 Püspöke : Zabler Péter lőcsei lelkész. 2 Ennek püspöke Xylander István szepesváraljai lelkész lett. Üresedés esetére a szepesváraljai zsinat akként határozott, hogy az új püspök választásáról az illető superintendentiának esperesei, az alesperesekkel és a vármegyékkel egyetértőleg intézkednek.
