Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

II. Könyv. A magyar evangelikus egyház alkotmánya és közigazgatása - Első rész. Önkormányzati testületek s ezek kormányzati hatóságai és tisztviselői - I. fejezet. Az egyházközség

366 A lelkész a keresztelést a felső

bb hatóságilag elfo

gadott agenda szerint tartozik elvégezni. A szertartásban lényeges a vTzzef való leöntés és a keresztelési szavak.' Bevezető beszéde után felolvassa az apostoli hitvallást, a szülők, vagy keresztszülők kívánsága szerint megnevezi a megkeresztelendőt s az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében tiszta vizet öntvén háromszor a fejére, megkeresztehTA hatályba sohasem lépett rózsahegyi zsinat határozata a kereszteléssel kapcsolatos középkori szertartásokat s a pogány nevek használatát megtiltotta, jóllehet nem a név teszi a megkereszteltet keresztyénné s nem is az e szentségnek lényege. Ez a hitelvi kérdés másrészt jogi szempontból is fontossá válhatik, különösen a polgári anyakönyvek behozatala előtt vezetett s ma is közokiratoknak veendő egyházi anyakönyvek kiigazítása esetében. Ε tekintetben ev. egyházunk azt az álláspontot foglalja el, hogy a keresztség szentségének kiszolgáltatásánál a lényeget a megkereszteltnek az Atya, Fiú és Szentlélek tiszteletére, lélekben és igazságban való elkötelezésébe helyezi és nem a név adásába, elannyira, hogy ha a keresztség kiszolgáltatásánál a névadásban, vagy annak anyakönyvezésében bármi okból tévedés fordul elő, ezen tévedésnek utó-' lagos kiigazítását hitelvébe ütközőnek nem tartja; sőt az ily módon előfordulható tévedésnek utólagos kiigazítását hitelvével megegyezőnek s a jó rend érdekében kívánatosnak vallja.

2 s rendtartásokba. A róm. kath. egyház ma is helyt ad neki, sőt szerinte a szentség anyaga és alakja tekintetében előirt egyházi forma betartásával szükségből zsidó és pogány is érvényesen keresztelhet. • L. Máté XXVIII. 19. 2 L. 1902-iki egyetemes gyűl. jkv 7. pontját. Ezt az elvi-jelentőségű kérdést az ág. hitv. ev. és az ev. ref. egyetemes gyűlés, illetve konvent előtt a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 1901. május 15-ikén 30,839. sz. a. kelt rendelete vetette felszínre, a mely szerint ugyanis két - nevezetesen a tiszántúli ev. ref. és a bányai ág. h. ev. egyházkerületben — előfordult anyakönyvi kiigazítási eset alkalmából felmerült az a kérdés, vájjon a prot. egyházakban a keresztelés ténye oly előfeltétele és alapja-e az anyakönyvvezetésnek, hogy a keresztelés alkalmával adott utónév minden körülmények között anyakönyvezendő s ki sem igazítható, akár tévedt legyen a keresztnévben a bejelentő, akár pedig maga a keresztelő lelkész? Megoldandónak vélte pedig a ministerium a kérdést azért, mert a két egyházkerület püspökétől vett jelentésben hitelvi alapokon nyugvó ellentét látszott fennforogni. A bányai ág. h. ev. egyházkerület püspöke ugyanis jelentésében általában kizártnak tekintette a