Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Harmadik rész. Az egyház és az állam, valamint a felekezetek közötti viszony

259 Kérdés, vájjon már a jelentkezésnek is a 18-ik életév betöltése után, illetve nőnél a férjhezmenetel után kell-e történnie, vagy sem? A m. kir. Curia 1896. szept. 16-ikán 6279. sz. a. hozott ítéletével akként döntött, hogy a törvény nem a jelentkezésekre, hanem az áttérés befejezésére nézve jelölte meg a korhatárt, tehát jelentkezni előbb is lehet. De már a felvétel büntetlenül nem eszközölhető a 18-ik életév betöltése, illetve nőnél a polgári házasságkötés előtt. Ellenben az egyházi házasságkötést a felvétel is megelőzheti. A formaságok be nem tartásának büntetőjogi sanctiója nincs, hanem csak a korhiányban szenvedő „felvétel"-éntk. Sőt itt is distingválnunk kell a csecsemők és a felserdültek felvétele között. A m. kir. Curia ugyanis 10,927/1881. sz. elvi-jelentőségű ítéletében kimondotta, hogy valamely kisdednek nem illetékes lelkész által való megkeresztelése nem ütközik bele az 1879: XL t.-czikk 53. §-ába, „kisdednél az áttérésnek nemcsak létezése, de még a lehetősége is ki lévén zárva". . . Azt pedig, hogy a korhiányban nem szenvedőnek — de a törvényben előirt formaságok mellőzésével eszközölt — felvétele büntetendő cselekményt nem képez, a Curia 1887. okt. 11-ikén 7190. sz. a. kelt ítélete döntötte el. Nem büntethető tehát pl. az a lelkész, a ki a 18-ik életévet betöltött egyént felvette, bár az illetőnek kétszeri jelentkezésről szóló bizonyítványa nem volt. Természetesen az ilyen áttérés érvénytelen. Az ú. n. elkeresztelési rendelet ma már nincs hatályban. Ez a rendelet 1890. febr. 26-ikán 10,086. sz. vallás- és közoktatásügyi min. sz. alatt kelt s előzményeül az 1884. július 11-ikén 24,727. sz. a. kelt szabályrendelet tekintendő, a mely többek között hivatkozván arra is, hogy a bírói magyarázat az illetéktelen lelkész által való keresztelést „felvétel"-nek nem tekinti, ebből önként folyik az, hogy az ilyen illetéktelenül eljárt lelkész a gyermeknek születését saját anyakönyvében fel sem jegyezheti, hanem a keresztelési bizonylatot anyakönyvezés végett legfeljebb nyolcz nap alatt az illetékes lelkészhez — az 1879: XL. t.-czikk 53. §-ának terhe alatt — áttenni tartozik. Ezt a rendeleti intézkedést az általánosságban „elkeresztelési rendelet"-nek nevezett 1890. febr. 26-ikán 10,086. sz. a. kelt vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelet hatályon kívül helyezte, kimondván, hogy az illetéktelenül keresztelő lelkész a keresztelési bizonylatot az 17»